Persze, elég leegyszerűsítő annyit írni egy büdzsé elfogadásáról, hogy a teljes testület igennel szavazott. Mire a végleges formáját megkapja egy költségvetés, addigra rengeteg álláspont, nézet ütközik, és kompromisszumok születnek. Annak, aki ebben nincs benne, nehéz túllátni a puszta számokon. Arra kértem Dr. Szalay László polgármestert, segítsen értelmezni, mire lesz elég az, ami a nagy, közös kalapban van.
dho: Ez a tizennyolcadik év, hogy polgármesterként dolgozik. Különbözött az ez évi büdzsé tervezése a korábbiaktól?
Dr. Szalay László: Nem, ugyanis most is ugyanazt az egyeztetési folyamatot jártuk végig, mint az elmúlt években. Több olvasatban tárgyalta a testület a tervezetet, de ugyanígy a bizottságok is elemezték, egyeztettek. Bár már nem kötelező ennyi körben, ilyen részletességgel előkészíteni a dolgot, de mi megtartottuk ezt a szokásunkat. Egyébként most is jó ütemben született meg a végső döntés.
dho: Ahány képviselő, annyi elképzelés létezik a fejlesztések terén. Most is előjött több javaslat. Itt van a például a legnépszerűbb, a Sportsziget.
SzL: Vannak nézetkülönbségek ebben a témában. Knapp Tibor képviselő úr álláspontja az, hogy a városnak nincsenek összehangolt elképzelései a terület fejlesztésére. Ám több terv létezik ez ügyben. Én azt mondom, hogy amikor egy koncepciót egy ezzel megbízott szakember megálmodik, akkor nem igazán fogja vissza a képzeletét. Az összes elképzelést lehetetlen egyszerre megvalósítani. A költségvetésben most csak a tervezésre elkülönítettünk ötmillió forintot – képviselői javaslatra. Bár ezzel nem értek egyet, mert mi pontosan azért ülünk ott a testületben, hogy mi találjuk ki, mit szeretnénk az adott helyszínen csinálni. Ez ráadásul ingyen van. Most megszületik majd egy új tervezet. Ezután jön majd az a rész, hogy mit tudunk megvalósítani belőle. Ezt pedig az anyagiak döntik el. A Nomád kemping értékesítése a tavalyi és az idei költségvetésben is szerepelt, a bevételi oldalon kalkuláltunk vele. Ez 80 millió forintot jelent. Mivel ezt a testület most leszavazta, így a kiadásokat is vissza kell fogni ezzel az összeggel. Összességében 100 millió forintot terveztünk ingatlanvásárlásra. Ez rövidült meg az előbb említett összeggel.
dho: Ennek a változtatásnak milyen hatása lesz most?
SzL: A Fő úton, a HÉV Remízzel szemben van néhány telek. Ezt szerettük volna megvásárolni ebből az összegből. Persze nem adtuk fel a tervet. Az elképzelések szerint ide önkormányzati beruházásként épülhetnének például lakások, valamint hely kellene egy P+R parkolónak is. Ez utóbbira égető szükség van, mert Harasztin borzasztóan nehéz letenni az autót és átszállni az agglomerációs tömegközlekedésre. Abban bízom, hogy az áprilisi zárszámadásnál az ehhez szükséges pénzt vissza tudjuk tenni ebbe a költségvetési sorba.
dho: Mit jelent pontosan ez az áprilisi „zárszámadás”? Honnan lesz egyszer csak plusz 80 milliója a városnak?
SzL: Van egy csomó olyan számlázott tétel, ami most fut ki. A város a pénzügyi évét decemberben zárja, az új költségvetés február végével él. Az e közötti időszakban lévő pénzmozgás, az eközben befolyó pénzek kerülnek majd be a zárszámadás keretében a költségvetésbe. Azaz ez a pénz megvan, csak a büdzsé adminisztratív okokból még „nem látja”. Az év során több kisebb zárszámadás van, ezek költségvetésirendelet-módosítások. A módszer arra jó, hogy a költségvetést – ami előre szól, lényegében egy elfogadott tervezet – hozzáigazítsuk a valósághoz. Ez ugyanúgy működik, mint a családban, maximum kicsit kacifántosabb a neve, no meg nagyobb összegekkel kell számolni.
dho: Mennyi pénzünk van?
SzL: Picit kerekítve 10 milliárd és 400 millió forint a főösszeg a költségvetésben. Persze ez nem minden, mert a városnak van 700 millió forint tartaléka. Ráadásul a kiadási és a bevételi oldal között is van 100 millió forint. Így van mozgástere a városnak.
dho: Kimondva jó nagy összeg ez a 700 millió forintos tartalék. Ehhez mikor lehet hozzányúlni?
SzL: Ezt úgy hívjuk, hogy „kötött tartalék”. Ez is olyan, mint otthon. Gondolni kell arra, hogy a krízishelyzeteket ebből finanszírozzuk, a szociális, előre nem látható költségeket ebből lehet fizetni. Előfordulhat, hogy jön egy jó pályázat – amivel előtte nem tudtunk kalkulálni – akkor ebből a tartalékból tudjuk fizetni az önerőt. Van a képviselő-testületnek tartaléka, és van a polgármesternek is.
dho: Az előbb már emlegettük a Sportszigetet. Milyen változást fognak látni az idén ezen a területen az emberek?
SzL: Óriási változást az idén gyakorlatilag semmit. Ez nyilván arra vonatkozik, hogy olyan fejlesztés, amit „meg lehet fogni”, nem lesz. A tervek készülnek most el, és nekikezdünk a munkáknak. Az biztos, hogy a sétányt fel kell újítani, de szeretnénk egy futópályát is. Meg kell nézni, hogy a Csónakház hogyan újítható fel, miként bővíthető. Itt klubhelyiségről, büféről, szálláshelyről lehet szó. Szeretnénk a lakosság azon részére is gondolni, aki a DMTK-nál tartja a csónakját, hogy rendelkezésre álljon egy külön rámpa, ahol a vízi járművet rá tudják vinni a Dunára. Ami viszont biztos: a napközis tábor tervei készen vannak. Lesz egy főépület közösségi térrel a gyerekeknek, étkezővel, melegítő konyhával. Építünk szálláshelyeket is. Az udvarra játszóeszközöket telepítünk. Ezeket kívülről is lehet majd használni, természetesen a haraszti gyerekek is bemehetnek. Először azonban a gondnoki lakást építik fel. Ennek az épületnek lesz a része egy olyan nyilvános WC is, amely a szigeten időt töltők rendelkezésére áll majd. Ez utóbbi (azaz a gondnoki lakás – a szerk.), azt gondolom, hogy még az idén el is készül. Ezen felül lerakjuk a nagy épület alapját is. Jövőre pedig be is fejeződik ez a beruházás.
dho: A közmeghallgatáson és a képviselő-testületi ülésen is többször felvetődött a „fahíd” esetleges újraépítése.
SzL: Ehhez az egykori átkelőhöz erős érzelmi szálak fűzik az itt élőket, leginkább az idősebbeket. Egyébként a Harasztihoz való tartozást is megtestesíti. Aki nem tudja miről van szó, annak mondom, hogy a HÉV oldalában még ma is van egy lépcsősor, ez a fahídhoz vezetett, és ezen keresztül lehetett eljutni az akkor még létező Szigeti Strandhoz. Amikor én születtem, már nem volt meg a fahíd, valamikor a 60-as években bontották el. Gyerekkoromban még megvoltak a pillérei. Az biztos, hogy szeretnénk tehermentesíteni a Sportszigetet az autóforgalomtól. A régi Mahart-üdülő területén lenne egy parkoló, és gyalogosan, a hídon keresztül lehetne bejutni a szigetre.
Régi fahíd, fotók: a Dunaharaszti Anno engedélyével
dho: A másik ilyen sarkalatos téma a bicikliút-hálózat kérdése.
SzL: Jelenleg az úgynevezett EuroVelo 6-os európai bicikliút becsatlakozik Harasztiba. Ám ez egyszer csak megszakad. Az útjában van egy üzem. Meg is vannak a tervek a folytatásról, több megoldási javaslattal. Az egyik szerint a Duna utcán feljön majd a vonal, és később csatlakozik vissza a partra. Karl József alpolgármester urat kértem meg arra, hogy ezeket a terveket porolja le, és nézzük át, miként valósíthatók meg. A meglévő bicikliutunk az Andrássy úton van. Ez egy felfestett variáció, valamint a Némedi útra van kész kerékpárúttervünk. Itt már egy szélesebb járdával kalkuláltunk, középen felfestéssel – az egyik oldalon megy a gyalogos, a másik oldalán gurul a bringás. Ennek megvalósítását azért halasztjuk, mert az M0-ás felújításával még nem végeztek, és a város nem bírná el, hogy sokkal nagyobb dugó keletkezzen benne. Ugyanis egy jó ideig félpályás útlezárás kellene a megvalósításhoz. Jövőre vagy az után várható ez a fejlesztés, de ez tényleg függ az M0-son folyó munkáktól. Ez egyébként az ivóvízhálózat cseréjével együtt fog majd megtörténni, így egy nagyobb lélegzetű útfelújítás lesz. A másik kerékpárút a Paál László utcán halad majd, amelyet szintén most terveztetünk. A harmadik szakasz pedig a Fő úton, Dunaharaszti és Taksony között lesz. A még ennél is nagyobb fejlesztés az, hogy ezeket a bringautakat összekössük egy egységes hálózattá.
dho: Ezt az évet két nagy, kerek évforduló határozza meg Dunaharasztin. Az egyik, hogy húsz éve város a település.
SzL: A legnagyobb eseménye ennek természetesen a Városnapok lesz. Most nagyobb költségvetéssel, nagyobb programkínálattal tervezünk, persze várhatóak kiegészítő események is. Szeretnénk megajándékozni a város lakosságát, több apróbb emléken túl például a „Haraszti Kártyával”.
dho: Ez mi lesz?
SzL: Több településen működik már ilyen kártya. A lényege az, hogy az jogosult a használatára, aki itt él, itt lakik. A városban működő vállalkozások adnak hozzá kedvezményeket, így a helyiek az itt előállított termékekhez, az itt keletkező szolgáltatásokhoz kedvezménnyel juthatnának hozzá. Egyébként ez erősíti a lokálpatriotizmust, és egyben forgalmat is generál az érintett vállalkozásoknál. A koncepció még tervezés alatt van, így túl sok részletet nem is szeretnék mondani róla.
dho: A másik nagy évforduló ebben az évben, hogy 100 esztendős lesz a DMTK.
SzL: A sport és a DMTK minden évben kiemelt költségvetési sor. Most is így van, és a centenáriumot is támogatjuk.
dho: Ha már ennél a témakörnél tartunk, nem kihagyható a DMTK úszó szakosztályának ügye. Érinti a költségvetést, hiszen már nincs benne.
SzL: Kezdjük ezt a történetet az elejéről. Több évvel ezelőtt megkeresett bennünket egy úszó csapat. Akkor még Zubor Attila állt az élükön. A DMTK keretén belül csináltunk egy úszószakosztályt. A cél már akkor az volt, hogy mindez egy uszoda létrehozását segítse. Ám a TAO támogatást látványsportokra adják, magára az úszásra nem, így került a képbe egy kiskunfélegyházi vízipólócsapat. Ennek lett az eredménye a DMTK – KVSE. A támogatás másik feltétele minimum kétéves működés. Később kiváltak, és bár megtartották az alapnevet, de külön kezdtek működni. Ez lett a DMTK – KVSE Aquasport Egyesület. Az úszás nem egy olcsó mulatság, például már maga a pályabérlet is nagyon sokba kerül. A csapat egyre fejlődött, komoly sportolókat vontak be, nemzetközi sikereket mutattak fel, olimpiai indulási reményekkel kecsegtettek. Felelős városvezetőként azonban már nem láttam annak a folyamatnak a végét, hogy mennyit visz el tőlünk. Így azt javasoltam, hogy húzzunk egy vonalat, és nem szeretnénk többet adni. Legutóbb, még tavaly 10 millió forintos támogatást szavazott meg a testület, azonban ezt a pénzt másra is el tudja költeni Dunaharaszti. Kiderült számunkra, hogy ezzel az egyesülettel nem tudunk uszodát építeni. Viszont mi nem adjuk fel, megvan a telek, megvan a terv. Egyeztetést kezdeményeztünk a vízilabda-szövetséggel, amely jelenleg is zajlik. Ha ennek meglesz az eredménye, azonnal be is számolok róla. Alapvetően egy rendes, jól működő és nagy uszodát szeretnénk, amely versenyek rendezésére is alkalmas. Olyannak kell lennie, amely kiszolgálja Dunaharaszti lakosságát.
dho: Tanuszoda nem lenne elég?
SzL: A tanuszodaprogramban benne vagyunk, viszont egy ekkora városnak ez túl kicsi lenne. Ez egy iskola mellé ideális, és azt a célt ki tudja szolgálni, hogy a gyerekeket nem kell majd máshová vinni úszásoktatásra, hanem helyben tudják ezt megtanulni. Ezt egyébként ilyenkor az állam üzemelteti, az önkormányzat a telket adja. Pontosan úgy, ahogy most az új iskolák esetében is történik.
Költségvetése tehát időben lett a városnak. Két nagy fejlesztési projekt gőzerővel halad Dunaharasztin. Az orvosi rendelő műszaki átadása tavasszal várható, az új iskola pedig tervezési szakaszban van. A két beruházásról is kérdeztük a város polgármesterét. Válaszait hamarosan külön írásokban adjuk közre.
