Az első nap az óvodában csupa izgalom, tele kérdésekkel és bizonytalanságokkal. Szerencsések azok a kisgyerekek, akiknek a testvére már ovis volt, hiszen akkor már ismerős a környezet és az óvónéni is.
Előrelátó az a szülő, aki már a nyári időszakban elkezd mesélni az óvodáról, (mert kiváló meséket lehet ehhez találni), vagy mesél a régi gyerekkori, pozitív óvodás emlékekről.
Jó előkészítő folyamat az is, ha a szülők bevonják a kisgyermeküket az ovis zsák, cipő, fogkefe kiválasztásába is. Az is jó dolog, ha a szeparációs (anyától való elszakadás), folyamatát már átélte a kisgyermek, vigyázott rá nagymama, barátnő, szomszéd néni, mert akkor tudja, hogy Anya/Apa visszajön érte és nem hagyják az óvodában. A kedvenc alvós tárgytól sem kell elválni és a közös, kézfejre rajzolt szívecske is biztonságot adhat.
Az óvodákban sokféleképpen szervezik meg a befogadás időszakát, a befogadási protokollok esetében nagy különbségek vannak.
Van, ahol a szülők az első naptól kezdve, akár több héten keresztül is figyelemmel kísérhetik a gyermeket, de olyan óvoda is akad, ahol „letépik a ragtapaszt”, az első nap pár órája után, másnap már csak egy „búcsúölelésre”, van lehetőség.
A befogadás időszakában a türelemre, a fokozatos „leválás” biztosítására van a legnagyobb szükség, hiszen ekkor egy új fejezet kezdődik: véget ér az anya-baba szimbiózis, új kalandok, új barátok várnak a kisóvodásra!
Kedves Anyukák és Apukák! Ebben a nehéz időszakban ne felejtsék: sírni csak az irodában vagy az óvoda eldugott folyosóján szabad! Bízzanak az óvodákban dolgozó szakemberekben, higgyék el, ők hosszú évekig, a legjobb tudásuk szerint gondoskodnak majd a gyermekeikről!