dho: Augusztus 16. óta hivatalosan is intézményvezető pozícióban van. Izgult, amikor már igazgatóként kellett megnyitni a tanévet?
Kecskeméty Szilvia: Igen, hiszen nagyon sok szempontból ez nekem is új volt. Igazgatóhelyettesként már öt éve dolgozom ebben az iskolában. Nagyon sok mindenbe beleláttam, tudtam, hogy miként zajlanak a folyamatok. Ám mégis más, amikor az ember igazgatóként áll ki a kisdiákok elé. Persze, amikor elkezdtem a beszédemet, addigra már nagyon jó érzés volt. Egyébként én az első napot nagyon szeretem, főleg a kiselsősök izgalma miatt. Mi mindig nagy szeretettel várjuk őket. Nagyon jó az is, amikor már megismerkednek az iskolával, és onnantól biztonságos közegben érzik magukat.
dho: Egyéves a jelenlegi mandátuma. Ennek pedig van egyfajta ideiglenessége is.
K. Sz.: Én ugyanúgy végzem a munkámat, mintha a mostani kinevezésem öt évre szólna. Rengeteg tervünk van, de a folytatást majd meglátjuk. Tavasszal ugyanis pályázatot írnak ki erre a pozícióra. Én lehetőségként tekintek most erre.
dho: Igazgatóként nem csupán a diákok vezetője, hanem a kollégák főnöke is lett. Itt van például az új, „pedagógus teljesítményértékelési rendszer”. Erre fel lehetett készülni?
K. Sz.: Mi már nyáron sokat dolgoztunk együtt igazgatóhelyettes kollégámmal és a munkacsoport-vezetőkkel. Ez mindannyiunknak újdonság, hiszen ez a rendszer próbaéve. A lényeg az, hogy mindenki próbálja meg kihozni magából a legtöbbet. Azt szeretnénk, ha ennek a rendszernek nyertesei lennénk. Ez teljesen objektív tud lenni, minden iskolának el kellett készítenie a belső szabályzatát, amely alapján az értékelés történik.
Már javában dolgoznak a régi-új igazgatók a dunaharaszti iskolákban
dho: A tanév elejének nagy port kavart újdonsága az okoseszközök használatának iskolai korlátozása volt. Hogyan fogadták ezt a gyerekek és a szülők, no meg a pedagógusok?
K. Sz.: Nincsenek igazán negatív visszajelzések. A gyerekek és a szülők is tisztában vannak vele, hogy ezek jogszabályi előírások, és nekünk feladatunk betartani. Pozitív, együttműködő hozzáállást tapasztalunk. Egyébként a mobiltelefonok használatát korábban is korlátoztuk, és ahogy eddig, oktatási célra továbbra is lehet használni az ilyen eszközöket. Minden ilyen alkalmat rögzítünk a KRÉTA-rendszerben. Igazgatói engedéllyel egyébként olyan tanulóknál, akiknek ezt egészségügyi állapotuk indokolja, ott maradhat az okoskészülék. Például a cukorbetegeknél, akiknek a szenzora erre továbbítja a friss adatokat. Valamint van olyan sajátos nevelésű tanulónk, akinek a napirendjéhez szüksége van a mobilra, mivel csak így tud kiigazodni benne.
dho: Pedagógusként hasznosnak tartja ezt a változást?
K. Sz.: Nekünk az eszközök beszedésének, tárolásának és visszaadásának folyamata jelent külön terhet. Viszont a gyerekek védelme ezzel megvalósul. Kikerülhető, hogy a különböző közösségi felületekre iskolaidő alatt nemkívánatos tartalmak kerüljenek ki. Például a mosdóban készült felvételek, amelyeket nem igazán tudtunk tanárként ellenőrizni. Egymás személyiségi jogainak védelme érdekében ez nagyon hasznos.
dho: A Rákóczi suli nagy múltú intézmény, sok hagyománnyal. Mennyit őriz meg ebből, hiszen ez nagyban függ az igazgató személyétől?
K. Sz.: Én nagyon büszke vagyok a kollégáimra, a nevelőtestületre. Itt közös döntések születnek, ez igaz az éves programunk összeállítására is. Természetesen továbbvisszük a legtöbb olyan programot, amelyet eddig is. Van olyan, amit nem mi, hanem egy másik suli szervez meg, mert nekünk jelenleg nincs rá kapacitásunk. Például a Hősök emlékére szervezett futóverseny, amelyet a Hunyadi vállalt magára.
dho: Ha már itt tartunk. A városban jó az együttműködés a 3 általános iskola között?
K. Sz.: Miután megkaptam a kinevezésemet, felvettem a kapcsolatot a másik két iskola igazgatójával, és átbeszéltük a szakmai együttműködésünk alapjait. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy idéntől szorosabbra fűzzük az iskoláink közötti kapcsolatot. Nagy örömömre szolgál, hogy teljes összhangba kerültünk, nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Nemcsak több közös programot egyeztettünk, hanem egy hosszú távú társadalmi együttműködést is tervezünk.
dho: Lesznek-e új hagyományok?
K. Sz.: Gondolkozunk egy olyan kezdeményezésen, amely társadalmi összefogáson alapszik. Bár ez még csak terv, de szeretnénk megmutatni az egyes generációk közötti különbségeket, rávilágítva ezek pedagógiai vonalára. Persze ez így nagyon szakmainak hangzik, de könnyen befogadható lesz.
dho: A Rákóczi suli kiemelten foglalkozik a sajátos nevelési igényű gyerekekkel. Egyre többen vannak ilyen kicsik. Ez annak tudható be, hogy változik a populáció, vagy a diagnosztika lett kifinomultabb?
K. Sz.: Szerintem mindkettő. Úgy látjuk, hogy ez tőlünk folyamatos fejlődést követel meg. A feladatunk az, hogy ezeket a gyerekeket minél jobban tudjuk integrálni. A többieket pedig elfogadóbbá kell nevelnünk. Úgy látom, hogy ebben mi kiemelkedően jók vagyunk, ami a kollégáim munkáját dicséri. Folyamatosan képzik magukat, és kreatív eszközökkel igyekeznek mindezt segíteni. Közben sok kiemelkedő képességű tanulónk is van, akik versenyekre járnak. Így rájuk is figyelni kell. A feladat az, hogy minden tanulónk ki tudja hozni magából a legjobbat és a legtöbbet.
