dho: Milyen függetlenként kampányolni?
Hajdu Zsolt: Nem könnyű, hiszen alapvetően egyedül van az ember ebben a munkában. Látható, városunkban leginkább csapatok indulnak az önkormányzati választásokon, listákat állítanak – vannak, akik pártideológia mentén szerveződve, mások pedig civil szervezetek jelöltjei. Egyébként mindig kapok megkeresést tőlük, hogy csatlakozzam. Ez megtisztelő, mert visszajelzés a munkámról. Épp megnéztem a 2019-es választás jelöltjeit, mindösszesen 4-en voltunk függetlenek, azaz jelölő szervezet nélküliek.
dho: Ez jelenthet előnyt is?
H. Zs.: Igen, feltétlenül! A függetlenség előnye, hogy magam tudom eldönteni, miként kampányolok, hogyan kommunikálok. Építhetek még arra is, hogy az emberek elkülönítik az országos politikát és a helyi önkormányzatot: míg az előzőt már kisajátították a pártok, addig az utóbbiban jelen lehet a civil kontroll. Néha elegük is van a választóknak a nagy pártokból, szervezetekből, s helyben a független, önálló gondolkodást preferálják. Az is látható: minél kisebb egy település, annál több a független jelölt, s a megválasztott képviselő is! Ezeken a helyeken a személyes ismertség dönt. Nekem is ez segít elsősorban.
Viszont tény: nincsenek aktivisták, akik széthordanák a szórólapokat. Ezt én magam teszem meg. De ez újabb előnyt is jelent, hisz így a választó személyesen velem találkozhat. S amit néha kétkedve fogadnak: a saját zsebemből kell fedezni mindent.
dho: Már kampányolni kell?
H. Zs.: Úgy gondolom, egy politikus, még helyben is, tulajdonképpen folyamatosan kampányol, elsősorban a munkájával. Amit tesz, az mérettetik meg a választásokon. Ez különösen igaz a függetlenekre. A pártok képviselői esetében azonban nemcsak a személy vagy a helyben végzett munka számít, hanem pártjuk országos tevékenységén keresztül is üzenhetnek: azonosíthatják például őket egy-egy, az egész társadalmat érintő intézkedéssel.
„Én igyekszem mindig nyitott és közvetlen lenni választóimmal.”
A körzetem nagyon nagy, városszéli, vegyes lakóterületekkel: van itt két új lakópark, de klasszikus, régi családi házas részek is vannak benne. Abban hiszek, hogy folyamatosan elérhetőnek kell lennem. Nagyon sok emberrel igyekszem kapcsolatot tartani.
dho: Mennyire nehéz elérni a választóhoz? Hiszen az új lakóterületeken leginkább a fővárosból kiköltözők élnek, akik viszont sok esetben megtartják régi szokásaikat, és nem is nagyon ismerik még a szomszédaikat sem.
H. Zs.: Budapesten a választókerületek létszáma sokszorosa a mieinknek, így ott jóval nehezebb személyesen megismerni a képviselőt. Sok választóm ilyen környezetből érkezett Harasztira élni.
Hiába lettünk 25 ezer lakosú város, hiszek abban, hogy a személyes kapcsolatok még mindig számítanak.
Éppen a napokban voltam az egyik körzetemben lévő lakópark rendezvényén, amelyet az ottani egyesület szervezett. Ezt a civil csoportot például segítettem létrehozni. Velük minden évben közösen szedünk szemetet a környékről, vagy más módon is támogatom a közösségépítést.
Rendszeresen kiadom a saját tájékoztató anyagaimat nyomtatásban. Ezeket általában esténként vagy hétvégenként szoktam a postaládákba bedobni, mert a polgári foglalkozásom, a tanárság mellett ekkor érek erre rá. Ilyenkor néha fülelek, hogy a kapu túloldaláról hallom-e a postaláda nyitása után a kukafedő csattanását. Sajnos, már keveset olvasnak nyomtatott kiadványokat az emberek, mert rengeteg hasonlót vagy reklámot kapnak. Teljesen érthető reakció ez. Éppen ezért kell több fronton megismertetnie magát az embernek.
dho: Szereted magad szembesíteni a saját vállalásaiddal. Immár ötödik ciklusodat töltöd a testületben. Mi az, ami ez idő alatt sikerült, és mi az, amin még javítani kell?
H. Zs.: Nem sokkal azután kezdtem a képviselői munkát, hogy várossá vált Dunaharaszti. Akkoriban még kevesebb program zajlott, az infrastruktúra is fejlettebb azóta. Ma már sok olyan helyszíne van a városnak, amely megújult, megszépült. Emlékszem erre az épületre (korábban a Granárium volt), milyen rossz állapotban volt akkoriban. Most pedig már itt ülhetünk a csodálatosan felújított Laffert Kúria teraszán. Barátaim, ismerőseim, akik keresztüljönnek a városon, azt mondják: Dunaharaszti rendezett, szép település. De programokban, rendezvényekben is gazdagodott a város.
Bizottsági elnökként büszkén mondhatom, nagyon sokat tettünk az oktatás-nevelés, a kultúra és a sport területén. Független képviselőként is szorosan együttműködve, képviselőtársaimmal egyetértésben tudok folyamatosan dolgozni. Sikerül közösen elérni olyan eredményeket, amelyek felsorolásához kevés ez a hely, de amelyekről akár a dunaharaszti online felületén keresztül is gyakran értesülnek a város lakói.
Azzal elégedett vagyok, ahogy a város működik, és pénzügyileg is rendben van. Folyamatosan fejlesztjük a nevelési-oktatási intézményeket, most új bölcsődét építünk. De ott van a Sportcsarnok és a többi sportlétesítmény is. Most már szinte mindenütt aszfaltos útjaink vannak. Mindig igyekeztünk kiszolgálni a kiköltözők számával egyre növekvő igényeket: az itt lévő lakosságnak megfelelő, élhető települést szeretnénk biztosítani. A növekvő népességszám egy természetes folyamat, hiszen a nagyvárosok körül egyre inkább kiépül az agglomeráció, az elővárosi gyűrű. Dunaharaszti Önkormányzata olyan intézkedéseket hoz, hogy jó legyen itt élni, s a város polgárai elégedettek legyenek.
„Örömmel látom: itt olyan emberek laknak, akik magukénak tudják érezni a várost, ez pedig nagy kincs.”
Min lehetne javítani? Kellene például fejleszteni a tömegközlekedést. Szívesen látnék szerte a városban – így az én körzetemben is – még több olyan közterületet, parkot, ahol az emberek találkozhatnak, sportolhatnak, együtt szórakozhatnak. Fontos, hogy a külső körzetek is kapjanak megfelelő figyelmet a város terveiben! De visszatérek az eredeti kérdéshez: a képviselő nemcsak az egész városért, hanem egyúttal saját körzetéért is munkálkodik. Ezért minden ciklus elején teszek vállalásokat, felmérem a lehetőségeket körzetünk továbbfejlesztésére. Ezeket mindig leírom kiadványaimban, így szembesíthető vagyok. A további feladat pedig, hogy e terveket harmonizáljam a város fejlesztési céljaival: érveljek, harcoljak a megvalósulásukért.
dho: Mennyire lesz kemény ez a választási kampány?
H. Zs.: Előfordulhat, hogy az országos politika acsarkodása kihat majd a helyi választásokra is. Az emberek így talán elgondolkodnak azon, hogy helyben jobb független jelölteket támogatni. A korábban említett személyes kapcsolatok lehetősége még inkább segítheti majd az önálló jelöltet.
A dunaharaszti képviselő-testület már elég régóta változatlan formában működik. Olyan képviselők vannak, akik képesek az egyén és egymás munkáját is elismerni. Egy ilyen testületben helye van a függetleneknek is! Azt remélem, hogy ez a pártokon felül való gondolkodás megmaradhat, és talán nálunk olyan kampány lehet, amely a helyi értékekről szól.
