Dr. Szabó Zoltán: Mindig is az volt a célom, hogy a lakóhelyem politikai életében, közéletében hasznosan vehessek részt. Én Pakson nőttem fel. Amikor ott 2006-ban megalakult a Fidelitas, akkor én is ott voltam – bár 14 évesként nem lehettem benne hivatalosan a tagok jegyzékében. Lassan 10 éve élek Dunaharasztin, hiszen a feleségem itt született, itt cseperedett fel. 10 éve a Rákóczi-ligeti katolikus közösség tagja vagyok, közben immár a sokadig végzettségemet igyekszem megszerezni. Magam felé volt egy olyan fogadalmam, hogy ameddig szakmailag nem érek el a magam számára elfogadható eredményeket, addig az aktív politizálásban nem veszek részt. Most tartok ennél a pontnál.
dho: Milyen út vezetett a Fidelitastól a KDNP-hez?
Sz. Z.: Egyszerűen jobban tudok azonosulni a Kereszténydemokrata Néppárt szellemiségével. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgoznék együtt nagyon szívesen a fideszes kollégákkal, barátokkal.
dho: Ha már itt tartunk! Mennyire tud önállóan politizálni a KDNP? Akár városi, akár országos szinten?
Sz. Z.: A közvélekedésben van egy olyan kép, hogy a KDNP a FIDESZ kistestvére. Ez azonban nem igaz. Ennek a pártnak nagyon komoly szellemi tőkéje van. Nemrégiben egy püspöktől hallottam azt a nagyon meggyőző véleményt, hogy
„A KDNP-nek a politika lelkiismeretének kell lennie!”.
Ez a párt nemcsak, hogy tud, hanem kell is, hogy önállóan működjön. Mindez annak ellenére is igaz, hogy együtt tudunk működni a FIDESZ csapatával, helyben is nagyon jó a viszonyunk, az új vezetéssel is.
dho: Az imént azt mondta, hogy nagyon komoly szellemi tőke van a KDNP mögött. Azonban egy-egy választás folyamán a szavazatok száma az, ami számít. Helyben milyen erővel rendelkezik a párt?
Sz. Z.: Bár Dunaharasztin alacsony a taglétszámunk – 16-an vagyunk –, de elindult egy bővülési folyamat. Az, hogy ezen fölül milyen pártolói kör alakul ki, azon múlik, hogy mi hogyan tudjuk megmutatni a céljainkat a szavazóknak. Ha csak a Fideszre hagyatkozva próbálunk mozgósítani, és nem fogalmazunk meg saját, akár helyi célokat, akkor nem lesz valódi támogatottsága a KDNP-nek. Viszont, ha be tudjuk mutatni, hogy miként tudjuk kamatoztatni a nálunk lévő szellemi tőkét, az idősek tudását, a fiatalok lendületét, akkor tovább erősödhetünk. Én ezt abban fogom mérni, hogy be tudunk-e jutni a képviselő-testületbe.
dho: Ezek szerint külön jelöltekkel indul majd a KDNP az önkormányzati választáson Dunaharasztin?
Sz. Z.: Nem! A Fidesszel együtt fogunk indulni, de a cél az, hogy kifejezetten kereszténydemokrata képviselő is legyen a testületben.
dho: Mi a megfelelőbb: a jelenlegi rendszer, amelyben Dunaharaszti képviselő-testületében nincsenek frakciók, vagy jobb lenne, ha politikailag tagozódna a testület?
Sz. Z.: Az mindenképpen jó, ha egy képviselő-testület úgy tud működni, hogy konszenzus van a képviselők között. Nyilván a bizottsági üléseken és azokon kívül is megvannak az egyeztetések, amelyek az egyetértés kialakításához szükségesek. Más kérdés, hogy mennyire szerencsés az, hogy a választók felé miként nyilvánul meg, hogy egy-egy párthoz tartozó képviselő milyen politikai irányt tud magáénak.
dho: Melyik a fontosabb, a politikai platform vagy a város érdeke?
Sz. Z.: Mindenképpen az utóbbi a fontos. Együtt kell tudni működni, még akkor is, ha bizonyos dolgokat – világnézetünkből adódóan – másként látunk.
„Helyi szinten nem akkora jelentőségű – ha szabad így fogalmazni – a propaganda, mint az országos politikában. Országosan is az lenne az egészséges, ha lenne igazi kommunikáció az egyes frakciók között.”
dho: A közösségépítést mennyire tekinti feladatának a KDNP?
Sz. Z.: Mint keresztény alapokon nyugvó politikai egyesülésnek, az elsődleges és legfontosabb feladata a közösségépítés. Ebben a keresztény közösségek kifejezetten erősek. Persze nem lehet minden rendezvényhez odatenni a KDNP logóját. Szeretnék például szervezni a közeljövőben egy „teremtésvédelmi konferenciát”. Ám az a félelmem, hogy ha ez kifejezetten pártlogó alatt történne, akkor kevesebb embert tudnánk megszólítani.
„A politikai szimbólumok sokszor hajlamosak olyan hatást kifejteni, hogy az emberek elfordulnak még egy jó kezdeményezéstől is.”
De szeretnénk folytatni a „Kereszténydemokrata Estek” rendezvénysorozatot is. Ez Budapesten Harrach Péter szervezésében folyik, viszont van rá lehetőség, hogy az agglomerációban is megjelenjen.
Meg kell találnunk azt az egyensúlyt, amelynek köszönhetően meg tudjuk szólítani kifejezetten politikai témákkal is az embereket. De olyan programokat is kell szerveznünk, amelyek keresztény alapokon nyugszanak és segítik a civil szervezetek működését.
dho: Nincs-e abban veszély, hogy a KDNP nagyon hangsúlyosan keresztény közösség? Nem szorul-e be ezzel a templomok falai közé?
Sz. Z.: Sarkosan fogalmazva, nagyon sokan gondolják azt a kereszténydemokrata politikusokról, hogy élő imazsámolyként élik az életüket, és semmi másról nem szól a gondolkodásuk, mint Jézus Krisztus urunkról. Nyilván az egyházak tanítása a kiindulópontunk a politikában is. Viszont meg kell találnunk az utat azokhoz is, akik nem feltétlenül a templomok falai között szeretnének találkozni ezzel a világnézettel. Sőt, nem minden esetben előnyös, ha egy-egy vallási intézménybe visszük be a politikát.
dho: Az önkormányzati választás alkalmával nagyon fontos, hogy kik és kit jelölnek polgármesternek. Ebben a témában mi a helyzet?
Sz. Z.: A Fidesz helyi vezetésével most elég aktív egyeztetési szakaszban járunk. Arról beszélünk, hogy miként fog kinézni a jelöltállítás, hogyan fogunk indulni a választásokon. Ahogy korábban mondtam, a Dunaharaszti KDNP célja, hogy kifejezetten kereszténydemokrata képviselő is legyen a testületben. A Fidesszel a részleteket még most dolgozzuk ki.
dho: Mi az a téma, amit a legerősebben szeretne megjeleníteni a KDNP a helyi politikában, azaz itt, Harasztin?
Sz. Z.: A pedagógusok helyzetén mindenképpen javítani kell. Nagyon sok kezdeményezés indult el országos szinten is, amely ezt tűzte zászlajára. Ám sok problémára rendszerszinten várnak megoldást, holott azokat helyi szinten lehetne kezelni. Ilyen a pedagógusok motiválása, hogy a pályán maradjanak. Nyilván a fizetések kérdése ebben elsődleges. Viszont minden olyan településnek, ahol működik köznevelési intézmény, elemi érdeke az, hogy ott legyenek pedagógusok. Ez fenntartótól független kérdés.
„Dunaharaszti iskolaváros – ezt nyugodt szívvel kijelenthetjük. Ennek meg is van itt a történelmi hagyománya.”
A KDNP részéről mi ahhoz tudunk szakmai többletet adni, hogy miként lehet még jobb körülményeket biztosítani ahhoz, hogy itt jó legyen tanítani. Ilyen például az a korábbi kezdeményezésünk, amelyben azt fogalmaztuk meg, hogy ösztöndíjjal támogassa a város a majdan itt dolgozó pedagógusokat.
KDNP Dunaharaszti: legyen városi pedagógus-képzési ösztöndíj!
dho: Dunaharasztin jelenleg is van több olyan támogatási forma, amellyel elismerik a tanárokat, valamint segíti a város a továbbképzésüket. Miközben a települések már nem fenntartók, és az ehhez szükséges pénzt sem helyben kezelik.
Sz. Z.: Abból kiindulva, hogy az agglomerációban milyen küzdelem folyik a pedagógusokért – már az óvodapedagógusokért is –, Dunaharaszti nagy előnyt szerezhetne a minőségi szakemberek megszerzésében és megtartásában. Függetlenül attól, hogy az önkormányzat fenntartó-e vagy sem, négy-öt éven belül pontosan látszódni fog, hogy mely önkormányzatok szálltak versenybe a pedagógusokért.
dho: Civil szakmájában Ön oktatási szakember. Ha tanár lenne, most együtt demonstrálna a pedagógusokkal?
Sz. Z.: Azt gondolom, hogy igen, de megválogatnám azt, hogy hová és milyen kezdeményezéshez állok. Nagyon sok ferdítés van azokban a nyilatkozatokban, állásfoglalásokban, amelyek a demonstrációkat szervezők részéről megjelennek.
Köszönöm a lehetőséget a DHO-nak, hogy bemutathattam a KDNP helyi szervezetét. Egyúttal ajánlom minden kedves olvasó figyelmébe a helyi szervezetünk Facebook-oldalát is.
