A Mikulás Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra város püspökének népies alakja. Ő a gyermekek és diákok védőszentje.
Jókai Mór: Mit hozott a Mikulás (részlet)
„Mit hozott a Mikulás.
No gyerekek! aki szépen
Tudja viselni magát,
Annak majd a jó Mikulás
Mindenféle szépet ád;
Tedd ki fiam az ablakba
Lefekvéskor a csizmád:
Mennyi mindent találsz benne
Mire fölkelsz, majd megládd!
Jó ember a Mikulás.
Ezüstbárány, czifra Jankó!
Piros alma, aranyos!
Czukorangyal, mézes kalács!
Porczelánbáb, kalapos!
Aszalt szilva-ördögöcskék!
Hát még a szép tarka ló!
Síp van belé dugva hátul,
Ez meg sipolni való!
Elhozza a Mikulás…”
A Mikulás-napi ajándékozás részben új keletű, városi eredetű szokás – osztrák kapcsolatokra utal, írja a Néprajzi Lexikon. Maga a Mikulás cseh eredetű szó, a múlt században terjedt el.
A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott: addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle, írja a Wikipédia.
Ma már a Mikulás elképzelhetetlen a csoki nélkül. Hazánkban először 1934-ben kezdtek el ilyen figurákat gyártani az ünnepre.
