Advent első vasárnapja van!

//Tóth Gábor
Adventi koszorú. fotó: freepik / mruedisueli
Megkezdődött a karácsonyi ünnepkör. A keresztény kultúrában a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól indul az advent. Első napja hivatalosan a Szent András napjához (nov.30) legközelebb eső vasárnap. Ez az egyházi év kezdete is egyben.

Az advent szó jelentése az „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A katolikus egyházban ennek az ünnepnek a színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.

Régi szokás volt, hogy a házasságkötéseket ebben az időszakban, egészen vízkeresztig püspöki engedélyhez kötötték. Tehát ilyenkor lakodalmakat, táncmulatságokat nem tartottak. Ennek oka pedig a böjt volt, amely heti három napra terjedt ki. XIV. Kelemen pápa az adventi szerdákra és pénteki napokra rendelt böjtöt, szombatra pedig megtartóztatást. Sokfelé – különösen az idősebb asszonyok – még a századforduló után is böjtöltek, írja a Néprajzi Lexikon.

Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes helyeken (így a budai cisztercita plébániatemplomban) felújítottak, írja a jelesnapok.

Az éppen 100 esztendeje született Pilinszky János „A várakozás szentsége” című művében így ír:

„Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.”

Az adventi koszorú eredetije érdekes módon nem római katolikus, hanem az evangélikus egyházhoz kötődik. Az elsőt Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész készítette 1839-ben. Egy örökzölddel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, amelyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet, emlékeztet a wikipédia.

(Magyar Néprajzi Lexikon, Wikipédia, jelesnapok)