A palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra város püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják, emlékeztet a wikipédia.
A Mikulás szó cseh eredetű, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. Régen a hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék volt Miklós-napon, december 6-án. A „miklósoláskor” 1900 előtt a fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették és meg is verték vele a járókelőket, ilyenkor az emberek a házakból sem mentek ki szívesen. A népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, és a gonosz-űző jelleg lett hangsúlyosabb. Mármint akkor. Most viszont a gyerekek ünnepe.
A mai Mikulás lappföldön él. Egy 1928-as magyar mesekönyvben állítólag már fellelhető a ma ismerthez nagyon hasonló, kövérkés, jókedvű, piros ruhás alakja. Viszont a városunkban is gyárat üzemeltető Coca Cola reklám kampánya juttatta el a Mikulás ma ismert alakját a föld szinte minden pontjára, 1931-től.
És még egy dátum: Magyarországon 1934-ben kezdtek el először csokoládé-Mikulásokat gyártani.
No, és még valami. A Mikulás – mint tudjuk – rénszarvas húzta szánon látogatja körbe a gyerekeket. 9 agancsos húzza a szánját az égen, hiszen így tud gyorsan közlekedni. A rénszarvasok neve pedig: Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas és természetesen az élen, piros orral, Rudolf!
