A II. világháború után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellenőrzése alatt álló Magyarország eredetileg nem tervezte a magyarországi németek tömeges kitelepítését, mert a szomszédos országokban élő, kitelepítéssel fenyegetett magyar lakosságra tekintettel nem kívánt precedenst teremteni. Magyarország ugyanis a háború után a vesztes országokhoz tartozott, és attól tartottak, hogy a környező magyar lakosság is hasonló sorsa jut.
Az akkori kormány – a miniszterelnök állítása szerint – a szovjet hatóság nyomására mégis cselekedett, azonban ezt hitelt érdemlően, vagyis történelmi forrásokkal nem lehet alátámasztani.
A II. világháborúban győztes nagyhatalmak 1945. augusztus elején a potsdami konferencián a magyarországi németek kitelepítését együtt tárgyalták a Csehszlovákiából, illetve Lengyelországból kitelepítendő németekével. A megállapodás XIII. cikkelye alapján a magyar kormány engedélyt kapott arra, hogy a hazai német lakosságot vagy annak részeit úgymond „rendezetten, humánus módon” Németországba telepítse ki.
A minisztertanács 1945. december 22-i ülésén született alaprendelet a kollektív bűnösség elvén alapult. A kormány a 12330/1945 ME sz. rendeletében öntötte ezt végleges formába.
Az 1946. január 15-én megjelent végrehajtási utasítás szerint a kitelepítés alól mentesítettek aránya nem haladhatta meg az adott helység német lakosságának 10 százalékát, a mentesítésről egy bizottság dönthetett kénye-kedve szerint. A kitelepítettek állampolgársága megszűnt, vagyonuk az államra szállt. Alapjául az 1941-es népszámlálás adatai szolgáltak, azaz azt nézték, hogy ebben ki vallotta magát német nemzetiségűnek.
A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött, az első vonat Budaörsről indult. Az első hullám a Budapest környéki falvak német lakóit érintette, majd a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl következett.
Dokumentumfilm a svábok kitelepítéséről:
A hazai németek kitelepítése tömeges, ám részleges lett. Balogh Sándor történész publikálta először, hogy a Népgondozó Hivatal adatai szerint a magyar kormány 1946. és 1948. között legalább 185 ezer német nemzetiségit fosztott meg állampolgárságától, valamint ingó és ingatlan vagyonától, és telepített ki az éhező és romokban heverő Németországba: 1946. és 1947. közt kb. 135 ezer főt az USA által megszállt övezetbe, majd 1948. végéig kb. 50 ezer főt a Szovjetunió által megszállt övezetbe. Sokakat hurcoltak el kényszermunkára is. A rendelkezésre álló adatok szerint ezalatt összesen mintegy 248 600 kataszter hold föld került a magyarországi németektől a magyar állam tulajdonába. 1941-ben a magyarországi németeknek összesen kb. 60 400 háza volt. Ebből 1945. és 1948. közt 44 750 ingatlant vett el tőlük a magyar állam.
A németek kitelepítésének hivatalosan az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet vetett véget, amely a Magyarországon maradt, a kitelepítés alól mentesített német nemzetiségű lakosságnak biztosította a jogot, hogy szabadon válassza meg lakóhelyét, és eltörölte a munkavállalásukra vonatkozó korlátozásokat.
(via: wikipédia)
