Szeretet, hagyomány, család, karácsony

//Tóth Gábor
Képünk illusztráció, forrás: freepik / vkstudio
A karácsony Jézus Krisztus születésének és a szeretet keresztény ünnepe.

A karácsony (latinul: Nativitatis Domini, Natalis Domini, „az Úr születése”) szavunk valószínűleg szláv eredetű, a korcun, átlépő szóból származik. És a magyarázat ott lapul egy gyermekdalban. Biztos, hogy ön is énekelte a Kiskarácsony, Nagykarácsony kezdetűt. Nos, ez nem játék az ünneppel és a szavakkal, hanem komoly jelentéssel bír. Ugyanis a kiskarácsony régen az újév napját, míg a nagykarácsony december 25-ét jelölte. Azaz ez egyfajta átlépést hirdet az óévből az újba.

A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken eleink idejében is együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag már feljött, akkor ették meg a karácsonyi vacsorát. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

 

Boldog, békés ünnepet!