A hagyomány úgy tartja, hogy élt egykoron egy ír duhaj, egy bizonyos Fukar Jack. Egyszer meglátogatta az ördög, ám mivel Jack furmányos fickó volt, felcsalogatta a patást egy almafára és csak úgy engedte le onnan, ha nem kerül pokolra. A sötétség ura sértődötten, de szavát megtartva lett köddé, Jack pedig élte tovább, nem éppen mintaszerű életét. Amikor aztán eljött az utolsó órája, majd meghalt nem engedték be a mennybe, ám az egyezség miatt a pokolba se. A halloweeni tök eredetije nem más, mint az a “takarmányrépa”, melynek kivájt belsejébe Jack azt a darab, soha ki nem hunyó parazsat tömte, amit a Pokol tűzéből kapott ajándékba az egykor megtréfált ördögtől. És most Jack bolyong kezében a lámpással.
Az elterjed tévhittel szemben ez nem amerikai szokás, hanem sokkal közelebbről és sokkal régebbről származik. Az ősi kelták ünnepe volt ez, és alakult át később az angolszász világban. Ez volt a pogányoknál a boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe. Az esztendő sötét felének eljövetelét jelezte, és ez volt az óév utolsó napja. Aztán később összekapcsolódott több ókori római ünneppel. Mindez annak hatására történt, hogy a Római Birodalom elfoglalta a Brit szigeteket. Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ekkor vándorolnak a holtak birodalmába.
Az Egyesült Államokban a gyerekek jelmezekbe öltöznek, és mindenhová bekopogtatnak, Csokit vagy csalunk, vagy Adsz vagy kapsz kiáltással. A kicsik ilyenkor általában édességet kapnak. A baráti társaságok pedig jelmezbált szerveznek. Minél ijesztőbb annál jobb. A beöltözősdi, a jelmezbe bújás pedig már itt Harasztiban is megvetette a lábát, és egyre több kicsi és nagy változik át, valami rémisztővé. A tévékben, mozikban pedig a legrémisztőbb horror filmeket vetítik.
