A gregorián ének a katolikus szertartások imáinak dallama. Az ima fogalma ebben az esetben nagyon tág: szentírási szakaszok, ezek liturgikus alkalmazása, utalások szentírási szakaszokra, reflexiók az Igére, az egyház imái: dicsőítés, áldás, kérés.
A gregorián dallamok zeneszerzői magából az Ige szelleméből indultak ki. A gregorián ének alapja az úgynevezett lectio divina, olyan szentírás-olvasási módszer, amely nagyon ősi, de a bencés lelkiség révén nagyon elterjedt. Három lépcsőfoka van: olvasás, elmélkedés, ima. Az olvasás célja, hogy az ember egyre inkább egyesüljön Krisztussal, a megtestesült Igével. A zeneszerzők tehát olvasták az Írást, ízlelték, hagyták, hogy hasson rájuk. Másodsorban elmélkedtek és tanulmányozták az egyházatyák gondolatait, magyarázatait. Ezt követte a hét szabad művészet tudáshalmazának felhasználása.
A középkor embere számára az alkuini oktatási rendszer adott kellő támpontot az összefüggések felismerésére. Olyan általános műveltségről beszélünk, amely az összefüggések végső Okára irányította figyelmét. A végső Ok (Isten) felé történő irányulás módszertana esetünkben a zeneszerzés emberi oldala. A megtestesült Ige a Szentírásból szól hozzánk, de embernek felfogható módon. Ennek kibontakoztatása megy végbe a grammatikában, amely magát a szót, a betűt, a szótagot tanulmányozza; ezt követi a retorika, amely az okok erejét kutatja és fejezi ki – megjegyezem, a kor retorikai jelzés eszköztára lett a gregorián neumáció (zenei lejegyzés) alapja; a dialektika mutatott rá az összefüggésekre, mégpedig következetes és helyes asszociációk révén.
A gregorián ének tartalmaz matematikai jelleget is, hiszen a hangközök és tónusok mérhető, kiszámolható egymáshoz való viszonyaként jelenik meg, de nem pusztán zeneként, hanem az Igére való tekintettel; a gregoriánnak van köze a geometriához is, mivel a zene – a változatosság művészeteként térben és időben szólal meg. De mi köze lehet a gregoriánnak az asztronómiához? Erre a cluny-i templom oltárt körülölelő oszlopfői adnak választ. A templom középpontja az oltár, amely fölött található az Üdvözítő keresztje. Az oszlopfőkön a nyolc zenei hangsor allegóriái láthatók.
