A karácsony, Krisztus üzenete! – interjú Láng András kanonok, plébános úrral

//Berényi Attila
Szent István Templom, Dunaharaszti - fotó: Molnár Péter
Annyira élesen emlékszem arra az érzésre, amikor még egészen kisgyermekként a nagymamám délután sétálni vitt december 24-én, és amikor hazaértünk, ott állt a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa, amit a „Jézuska” díszített fel. Érzem még a csodát, és a csalódást is, amikor nagyobb gyermekként megtudtam, hogy a szüleim voltak azok, akik értem mindezt megtették. Persze egy picit nagyobbként rájöttem, hogy ez nem volt más, mint az „eljövetel” átadása, annak az érzésnek a sajátos tolmácsolása, amelyet csak így ért meg egy kisgyermek. Felnőttként is folyton kutatja az ember a karácsony csodáját, akkor is, amikor ő díszít, ő lesz a „Jézuska”. Az ünnep üzenetét Láng András kanonok, Dunaharaszti plébánosa segített feltárni.
Láng András kanonok, Dunaharaszti-Taksony plébánosa

dho: A karácsony az az ünnep, amely hívő és nem hívő embert egyaránt megérint. Mi az az erő, amely össze képes hozni így különböző világnézetűeket?

Láng András: Azért érint meg minden embert, mert a karácsony minden ember számára a szeretet ünnepe. Ha valaki családban él, akkor szenteste közös vacsorán gyűlnek össze, megajándékozzák egymást, majd karácsony első napján összejön a nagyobb család. Tehát az emberek erősítik közösségüket, kötelékeiket. Valamint így az év végén mindenki kicsit lezárja az elmúlt időszakot, megnyugszik, felszabadultabb lesz. A szeretet minden ember szívében ott van. Ám maga a karácsony ünnepe sokkal több. Szent János apostol írta evangéliumában:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (János 3.16).

Amikor pedig szeretetről beszélünk, akkor Isten szeretetéről van szó. Ő adja az emberek szívébe a szeretet érzését. De sajnos az emberek gyakran – az eredendő bűn miatt – nem a jót keresik a másikban, önzővé válhatnak, sokat árthatnak másoknak. Éppen ezért küldte el hozzánk Isten Jézus Krisztust, szent Fiát, aki tanúságot tett a szeretetről. Már születésekor közel került az emberekhez, hiszen az egyszerű, őszinte hitű pásztorok álltak ott a jászolánál. A napkeleti bölcsek, a háromkirályok is mély hitükről tettek tanúságot, amikor leborultak az isteni kisded előtt. Később, amikor Jézus 30 éves koráig Názáretben ácsként dolgozott Szent József mellett, mindvégig közel volt az emberekhez. Majd amikor megkezdte teljesíteni küldetését, három éven át tanításával ajándékozta meg a világot és tanulságot tett az Atyaisten szeretetéről. A Hegyi beszéd 6. fejezetében olvassuk: „Nézzétek az ég madarait, …a mező liliomait… ha Isten gondoskodik róluk, mennyivel inkább rólatok kicsinyhitűek”. A mi dolgunk pedig, hogy keressük őt és tartozzunk Jézushoz, ahogyan a példabeszédében mondja:

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok” (János 15. 1-8).

Fontos, hogy próbáljunk meg Jézus példáját követve élni. Ebbe beletartozik a segítőkészség, az egymással való törődés, sőt még az ellenség szeretete is. Jézus tanítja: ahogyan a bűn, úgy a szeretet is a szívből indul ki, és a cselekedetekben teljesedik be. Ezért fontos, hogy a lelkünk nyitott legyen a jóra. Hiszen erre vonatkozott Jézus szava, miszerint:

„A szív bőségéből szól a száj! A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat szed elő” (Máté 12, 34-37).

dho: Az éjféli misék alkalmával mindig megtelik a templom. Sokan vannak, akik csak ilyenkor vannak ott.

LA: Aki ezt a hagyományt örökölte a családban, hogy minden éjféli misére elmegy. Én ezeknek a hitét, vallásosságát is becsülöm. Vannak, akik minden vasárnap eljönnek a templomba, vannak, akik csak nagy ünnepeken. Vannak, akik csak otthon imádkoznak. Mindezek a jóistenhez tartoznak. Én mindenkit becsülök. Ha hasonlattal akarnám szemléltetni: ez olyan, mint amikor a vízbe dobunk egy követ. Az első kör, amelyet vet, kicsi, de magas a hulláma, minél távolabb megy, annál nagyobb kört ölel át, de kisebb lesz a vetett víz magassága. Én pontosan így gondolkozom az emberekről. Kevesebben vannak, akik rendszeresen gyakorolják vallásukat, és sokan vannak, akik különböző szálakon tartoznak Istenhez. Ugyanis, mindenkiben ott van a szeretetre és a hitre való nyitottság, abban is, aki ateistának vallja magát. Beszéltem olyan ismerőssel, aki azt mondta nekem: Atya, mi rendszeresen járunk templomba”, mondtam: „nem nagyon szoktam látni vasárnaponként”, azt válaszolta erre: „Mi minden éjféli misén ott vagyunk!” Én azt mondom, hogy ők is nagyon értékes, Istenhez tartozó, vallásos emberek! A vallás megélése sok esetben neveltetés vagy családi hagyomány kérdése is. Nekem pedig mint papnak az a dolgom, hogy mindenkit egy kicsit közelebb vigyek Istenhez. Aki csak egy évben egyszer, az éjféli misén éli meg a hitét, az is kötődik az Úrhoz. De azért nagyon fontos, hogy a vallásunkat rendszeresen gyakoroljuk, és megéljük az Istennel való találkozás örömét. Az éjféli misén való tömeges részvételre visszatérve, az emberek szívesen éneklik a Mennyből az angyalt vagy a Pásztorok, pásztorok énekét karácsonykor a misén. Ezzel talán felidézik a gyermekkor tisztaságát, boldogságát, és ez nyugalmat ad lelküknek.

Láng András kanonok, Dunaharaszti-Taksony plébánosa

dho: Hogyan építi mindez a közösséget?

LA: A hagyományok, a szokások felidézése nagyon fontos. Ahogy a fiatal szülők megmutatják gyermekeiknek a templom előtt vagy a templomban felállított betlehemet, egy olyan élményt adnak nekik, amely maradandó lesz egy életre. December 24-e délutánján szoktunk rendezni a templomban pásztorjátékot – idén is lesz, Harasztin is és Taksonyban is, pontosan azért, hogy a kicsiknek és a nagyoknak is legyen élményük, amely a valláshoz kapcsolja az embereket, és előkészíti őket Jézus születésének ünnepére. Én azt gondolom, hogy aki nem tud a lelkében is ünnepelni, mert csak a munkáját hajtja, vagy csak az evésre, ajándékokra koncentrál, annak a lelke sivárabb marad. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy mindenki a maga világa szerint, ahogyan ő tartozik Istenhez, a templomhoz, úgy próbálja megélni az ünnepet. Már az is jó, ha otthon, a karácsonyfa alatt ott van egy pici betlehem, és a szülők elmesélik, miről is szól ez, akkor már tettek valamit, még akkor is, ha nem tudnak elmenni a templomba misére. Azt se felejtsük el, hogy a karácsony lényege nem az ajándékozás, hanem Jézus Krisztus születésének megünneplése, amelyből fakad az egymást megajándékozásának szokása. Mert meglepni, megajándékozni egymást máskor is lehet, sőt kell is. Fontos, hogy megéljük ekkor Isten és egymás szeretetét, az összetartozást. Jézus születésének ünnepe az egyedülállóknak is tud örömet sugározni, hisz a Bibliából olvashatják a karácsony történetét. A hírközlő eszközök, a TV, a rádió is sok olyan műsort sugároz, ami segíti az ünnep átélését, Istennel való találkozás élményét. De a fiatalok, a még mozgékony idősebb emberek látogatásukkal is szebbé, boldogabbá tudják tenni az idős, egyedülálló emberek karácsonyát. Így alkothatunk egy nagy szeretetközösséget a karácsony örömteli és boldog megünnepelésében.