Győzd le önmagad – itt a Száraz November – interjú

//Berényi Attila
forrás: freepik / poringdown
Lassan hagyomány lesz idehaza a Száraz Novemberből, ebből az úgynevezett öngondoskodó kezdeményezésből. Ez nem más, mint egy próbatétel: egy hónap pia nélkül. A cél nem az, hogy aztán a következő hónapban mindenki bepótolja az el nem fogyasztott mennyiséget, hanem az, hogy aki belevág, megismerje a saját alkoholhoz fűződő viszonyát.

Nem lenne az igazi, ha én osztanám az észt, hogyan is kell csinálni az alkoholmentes hónapot. Hát inkább kerestem egy szakembert, méghozzá Dunaharasztin. Végh Anikóval, a MPE Hajnalcsillag Szenvedélybeteg Rehabilitációs Otthona, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő munkatársával beszélgettem.

Nem titok, picit parázva indultam el az interjúra, és azon gondolkodtam: sok-e az, amit én megiszom – na jó, az időnként beeső görbe éjszakákat ne számítsuk ide.

 

dho: Amikor elmegy az ember orvoshoz, és a doki megkérdezi: „Iszik?”, akkor nehéz válaszolni. Ha igent mondok, azt fogja hinni, vedelek, ha nemet, akkor hazudok.

Végh Anikó: Ez bonyolult kérdés, ugyanis nem a mennyiségben vagy a gyakoriságban rejlik a válasz. A motivációt, a lelki és bizonyos orvosi tényezőket kell figyelembe venni. Előfordulhat, hogy esténként megiszom egy pohár bort, és ettől még nem vagyok szenvedélybeteg. Ám az is lehet, hogy csak hetente egy pohárkával iszom, de azt rendszeresen, mondjuk pénteken. A gond akkor van, ha hétfő óta ezt tervezem és szervezem. Azt kell figyelni, hogy ez mikor kerül a középpontba. Tehát addig nincs baj, ha valaki néha fogyaszt alkoholt, ám ez nem válik az élete fontos tényezőjévé.

Végh Anikó, MPE Hajnalcsillag Szenvedélybeteg Rehabilitációs Otthona, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő

dho: Mi az a pillanat, amikor azt kell mondanom, segítség kell?

VA: Ez a kontrollvesztéskor van. Amikor azt tapasztalom, hogy az ital van a középpontban, már az irányít. De fontos jelzés az is, amikor az emberi kapcsolatok romlanak, sérülnek az ital miatt.

dho: Mikor kell a környezetnek közbelépnie?

VA: Igazából a környezet jelezhet, de csak az egyén betegségbelátása és motivációja az, amivel dolgozni tudunk.

dho: Most van a Száraz November. Mi lehet a haszna egy ilyen vállalásnak, annak, hogy egy hónapig biztosan nem iszom semmi piát?

„Érdemes lehet kipróbálni, mert az ember tudja tesztelni magát. Kiderülhet belőle, hogy az életét mennyire határozza meg az alkohol, van-e ennek valami mélyebb jelentősége.”

VA: Érdemes lehet kipróbálni, mert az ember tudja tesztelni magát. Kiderülhet belőle, hogy az életét mennyire határozza meg az alkohol, van-e ennek valami mélyebb jelentősége. Én például ihatnék alkoholt, de mivel itt dolgozom, ebben az intézményben, mindig tesztelem magam. Azaz időszakonként, egy vagy két hónapig nem iszom semmilyen szeszt. Akkor még gyümölcsbor vagy gyümölcssör sincs a hűtőmben. Ezeket a „vackokat” szoktam inni, mert nagyon szeretem az ízét. De így megvizsgálhatom magam, hogy mi történik velem, ha ez két hónapig egyáltalán nincs a repertoáron. És ilyenkor megnyugszom, hogy semmi…

dho: Ebben az intézményben is van ilyen tesztidőszak, mármint annak, aki itt gyógyul?

VA: Itt az első három hónap számít annak, ez az úgynevezett izolációs időszak. Ekkor még az embernek nincs akkora kontrollja, hogyha kimenne a kisboltba, akkor meg tudná állni a kísértést. Majd ha ez letelt, megvan a kellő önismeret, és lecsillapodott a sóvárgás, vagy felismerte, hogy ez mikor jelentkezik, akkor már ez is felvállalható.

dho: Az idei Száraz November célcsoportja a felsőoktatásban tanuló diákság. Egy kutatás szerint ugyanis mindössze 10 százalékuk nem fogyaszt alkoholt. Lehet-e kapaszkodó egy ilyen alkoholmentes hónap ennek a 90 százaléknak?

„Azt kell vizsgálni, hogy mire adott válaszként használja az alkoholt a fiatal.”

VA: Én mindenképpen nagyobb hangsúlyt helyeznék a prevencióra, a megelőzésre. Nem konkrétan a szenvedélybetegségekről beszélgetnék el ezekkel a kölykökkel, hanem inkább arról, hogy vannak-e otthon problémák. Érte-e őket valami trauma? Szoktak-e beszélgetni erről valakivel, például a szüleikkel? Szóval ezt a munkát korábbról kezdeném el, akár összefogva egy Száraz Novemberrel. Azt kell vizsgálni, hogy mire adott válaszként használja az alkoholt a fiatal. Ez ebben az esetben pótszer, egyfajta válasz, vagy ha úgy tetszik, fájdalomcsillapító. Ugyanis, ha ezeket nem térképezik fel, akkor sokkal könnyebben csúsznak rá az érintettek a különböző szerekre – és most nem csak a piáról van szó. Szerintem fontos megkérdezni, hogy „Tudsz-e beszélgetni valakivel?”, „Volt-e gyerekszobád?”, „Van-e olyan szülő, akihez segítségért lehet fordulni a bajban?”

dho: Tételezzük fel, hogy ez alatt az egy hónap alatt nagyon jól távol tudom tartani magam az alkoholtól, de közben a helyére belép más. Mi a helyzet ilyenkor?

VA: Ha ez megtörténik, akkor gyanakodni kell a szenvedélybetegségre. Ugyanis ezt szakmailag szerváltásnak hívják. Ebben az esetben kamu, hogy az érintett kibírta alkohol nélkül. Van, amikor a cigi, a füves spangli jön be helyette. De a viselkedési függőségnek is utána lehet ilyenkor nézni, mert van, aki az alkoholt vásárlással, a munkamánia felerősödésével, esetleg sportfüggőséggel váltja fel. De megjelenhetnek az evészavarok is, amelyek korábban inkább a lányokra voltak jellemzőek, de most már megjelentek a fiúknál, fiatal férfiaknál is.

Végh Anikó, MPE Hajnalcsillag Szenvedélybeteg Rehabilitációs Otthona, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő

dho: Azt hinné az ember, hogy a sporthoz fordulás egy jó dolog.

VA: Csak egy határig! A szenvedélybetegség ott kezdődik, ahol túlzás kerekedik. Kerülhet az életem középpontjába a sport, de amikor már nem megyek el például egy szülinapra, mert nekem edzenem kell, nem vagyok képes megenni önfeledten valami finomat, mert a kalóriatáblázatomba nem fér bele, akkor baj van.

dho: A november nem egy egyszerű időszak az alkoholmentességre. Közeleg a fesztültségektől terhes december a maga ünnepeivel és a felkészüléssel, vidéken meg például ott a disznóvágások sora. Hát, ott nehéz azt mondani a hajnalban kínált pálinkára, hogy: „kösz, nem!”

„Tisztában kell lennem a határaimmal, és felnőttként merjem azt mondani valamire, hogy nem.”

VA: Pedig kell ezt mondani, mármint annak, aki úgy dönt valamilyen okból, hogy nem iszik. A szenvedélybeteg lányok itt nálunk azt tanulják, hogy onnantól kezdve, hogy a rehabon felépültek, soha többé nincs egy korty alkohol sem. Tisztában kell lennem a határaimmal, és felnőttként merjem azt mondani valamire, hogy nem. Ha elhatároztam magam, akkor teljesen mindegy, hogy ki mivel nyaggat. A saját döntéseimért én vagyok a felelős.

dho: A magyar vidéki valósághoz hozzátartozik az alkohol. A férfiaknál elfogadott, a nők esetében viszont nem.

VA: A nőkön ezen a téren stigma van. Egyébként a környezet általában akkor veszi észre náluk, hogy baj van, amikor „anya kiesik a kerékvágásból”. Tehát akkor, amikor nem hozza azokat a szerepeket, feladatokat, amelyeket elvárnak tőle. Ráadásul, még ekkor is mindenki a nőre haragszik. Mi számtalanszor találkozunk olyan hölgyekkel, akiknek a férje is iszik, alkoholbűzösen kíséri őt az interjúra. Ilyenkor a felépülés után, ezeknek a hölgyeknek el kell dönteniük, hogy a korábbi életüket, a korábbi párjukkal akarják-e folytatni. Ugyanis egy alkoholizmustagadó férfi mellett nagy az esély a visszaesésre. De a férfiakra a társas, nyilvános ivás a jellemző, a nőkre a zugivás és a gyógyszerhasználat.

 

Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, alkoholproblémái vannak, akkor az MPE Hajnalcsillag Rehabilitációs Otthona elérhetőségeit ITT találja meg!