A közel 150 szülőkből és diákokból álló csapat felnőtt tagjai aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben jelzik, hogy szolidaritást vállalnak a tiltakozó pedagógusokkal.
A dokumentumot a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének küldik majd el. Ezt egyébként változtatás nélkül elolvashatja cikkünk végén.
A résztvevők kis mécseseket gyújtottak, majd élő láncot alkottak a Kőrösi suli előtt. A sor az iskola főbejárata előtti utcán közel végig ért.
„Mi szülők, szolidárisak vagyunk a gyermekek érdekei mellett kiálló, tiltakozó pedagógusokkal!
„Az ő küzdelmük a miénk is, a pedagógusokat ért fenyegetések egyben a gyerekeket és minket szülőket is támadnak. Érdekeink közösek, egymásra vagyunk utalva, sorsunk elválaszthatatlan.” (idézet a szülőihang.hu)
Lehet, sokan nem tudják, nem értik, hogy miért is folyik a sztrájk. Lehet, a kérdést sem értik: Ki fog holnap tanítani? Nem látja, hogy a rendszerben mekkora a baj.
A pedagógusaink túlterheltek, olyan méltatlanul kevés, és nem kiegyenlített bérért dolgoznak, amely mára már megalázó. És még fenyegetve is érzik magukat, mert a rendszer új szintre emelte a megfélemlítést. Bármikor jöhet a levél, hogy felmondanak nekik!? Hogy tehetik meg ezt!? Nincs utánpótlás, nem sorakoznak a szaktanári, tanítói önéletrajzok az illetékesek asztalán.
A tanmenet és az oktatási törvény egyre jobban terheli a diákokat, a gyerekeinket és természetesen a tanárokat is. Ez már mindenkit, minket is érint.
Mindenhol lehet hallani, látni, hogy egyre több a sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek (SNI és BTM). Az osztálylétszámok egyre magasabbak, a tantermek zsúfoltabbak. Úgy kell integrálniuk az intézményeknek ezeket a gyermekeket, hogy semmilyen szakmai segítséget nem kapnak meg pl. egy autizmussal élő, de integrálható gyermekhez.
Sajnos tudomásunkra jutott, hogy az amúgy remekül és példa értékűen fejlesztést végző gyógypedagógiai szakemberek, akik az intézmény alkalmazottai voltak (mint pedagógusok), egy tollvonással már nem azok. Volt, akit áthelyeztek, volt, aki még „lóg a levegőben”, és volt, akinek felmondtak. Szétesni látszik a rendszer, és a fizetésüket LECSÖKKENTETTÉK! Ebben a helyzetben ez is hogy történhet meg? Mi lesz velük? És a gyerekekkel? És ki lesz a következő célpont?
Minden köznevelésben dolgozónak, legyen pedagógus, óvónő, dadus, pedagógiai asszisztens, portás, titkárságon dolgozó, takarító, bárki, aki mindennap belép ezeken az ajtókon, köszönet járna mindannyiunktól. Hiszen még vannak, még bemennek a gyermekeinkért! Csak mi, szülők állhatunk ki a gyermekeinkért az oktatásért!
Gyere, tarts velünk! Fogjuk közre, Fogjunk össze! „
