Szécsi Gyula: Még 2001-2002 környékén kukoricás volt a Nádor utca helyén, amikor hozzáláttak kiparcellázni a területet. Ott semmi sem volt, majd elkezdtek odaköltözni a családok, a frissen épülő házakba. Mi új szomszédok akkor ismertük meg egymást, beszélgettünk nap mint nap. Már akkor összejárogattunk, ekkor még tervben sem volt az egyesület.
Szokontor Szilvia: Nagyjából egykorúak a gyerekeink, akik együtt játszottak, bicikliztek az utcán. Akkoriban a forgalom is sokkal kisebb volt azon a környéken, hiszen alig épült be. Gyorsan kialakult a közösség.
Sz. Gy.: Lényegében először a felnőttek jártak át egymáshoz sütögetni, beszélgetni, bográcsozni. Egyik ilyen összejövetel alkalmával merült föl az ötlet, hogy csináljunk egy utcabált. Egyre többen és többen lettünk a társaságban. Aztán Joci (Szabó József, alelnök – a szerk.) ötlete volt, hogy legyen ennek hivatalos kerete, 2011-ben. Innen számoljuk a 10 évet, de a baráti társaság már most nagyjából 17 esztendős.
Szabó József (alelnök): Logikusnak tűnt, hiszen a társaságban mindenki ott volt, aki egy civil szervezet alapításához kellett: volt köztünk ügyvéd, könyvelő. Így elindítottuk hivatalos formában is.
dho: Mi volt a legelső, hivatalos – egyesületi – rendezvényetek?
Sz. J.: Ez az egyesület tényleg úgy indult, mint egy „hógombóc”, amit elkezdünk görgetni a friss hóban, és egyre nagyobb lesz. Nagyon sok közös pontja volt az egyesület tagjainak. Az első rendezvényünk egy utcabál volt, bográcsozással – de akkor még nem egyesületként. Kivittünk pár sörpadot, és összegyűltek azok a szomszédok, akiknek volt ehhez kedvük. Már akkor felvetődött, hogy az ilyen bulikra élőzene kellene, és a következő évre már az is volt.
Sz. Gy.: A színpad ekkor egy teherautó platója volt.
Sz. J.: Ehhez már az utcát is lezártuk – az önkormányzat engedélyével. Ezt követte az egyesületté alakulás. Addigra már több programötletünk volt, hiszen a finanszírozásra így lehetett támogatást kérni, valamint az egy százalék-felajánlások rendszerét is hasznosítani lehetett. Nem titok, ez egy jómódú környék, így a tagok is szívesen járultak és járulnak hozzá az egyesület működéséhez.
dho: Aztán elkezdett benneteket körbenőni a város.
Sz. Gy.: Igen, azt vettük észre, hogy azok a telkek, ahol korábban kutyabemutatót, focipályát csináltunk, vagy más programot, foglaltak lettek, hiszen házak épültek rá.
Sz. Sz.: Minden üres telken előzőleg programokat szerveztünk a rendezvények idejére. Volt kézműves udvar, pónilovaglás. Sőt egyszer hőlégballonozást is összehoztunk. Utoljára egy nagyon nagy placc maradt. Akkor kitaláltuk, hogy odatelepítünk az egyik nyárra strandfocipályát. Az egy igazán „merjünk nagyot álmodni”-projekt volt, hiszen rengeteg feltételt kellett teljesítenünk ehhez. Ez 2014-ben volt, a brazil foci-vb idején.
Sz. Gy.: 300 m3 homokot kellett szereznünk, ezt később egy lovardának adományoztuk. Körbekerítettük a területet, kellett sátor és minden egyéb kiszolgáló létesítmény. Támogatók nélkül ez sem ment volna.
dho: Sportrendezvényekben egyébként is nagyon aktív az egyesület.
Sz. Sz.: Amikor kiszorultunk az utcából, akkor mentünk a Piac térre, ahol a gördeszka és kosárpálya is van. Ott csináltunk egy streetball fesztivált. Volt graffitiverseny, quadozás, kosárbajnokság, gördeszkázás. Persze megfejeltük egy koncerttel is a bulit. Ezután kezdtünk abban gondolkodni, hogy jó lenne másfajta sportágakat is bevonni. Azért döntöttünk a futás mellett, mert abba sokakat be lehet vonni, igazi tömegsport. Valódi közösségépítő lendülete van egy-egy ilyen versenynek, hiszen nekünk ez a küldetésünk. A futóversenyeknek évről évről egyre nagyobb a népszerűsége, most már egész osztályok, iskolák vesznek részt rajta. Persze ezt is úgy csináljuk, hogy mindig megújuljon az egész.
dho: A tavalyi verseny elmaradt a COVID miatt, az idén viszont megtartottátok. Hányan vettek részt?
Sz. J.: Körülbelül 580 fő indult, de a csúcs az tavalyelőtt volt – nagyjából 900 fő!
Sz. Gy.: Azt tudni kell, hogy 20-25 aktív tagja van az egyesületnek, de a gimnázium tanulói is részt vesznek úgynevezett közösségi munkában a rendezvényeink lebonyolításában. Így a közösségépítésen túl a fiatalok felelősségvállalása is megnyilvánul. De évente megrendezzük a Nádor Kupát is, ami egy amatőr asztalitenisz-bajnokság. Ez is nagyon népszerű.
Sz. Sz.: Ahol tudunk, környezettudatosan hozzuk össze a rendezvényeinket. A cél, hogy a legkevesebb szemetet, műanyagot használjuk fel. Még a rajtszámaink is visszaváltósak. Az egyesületi munka tényleg önkéntes, azaz mindenki a szabadidejét áldozza fel erre. Viszont nagyon jó ezt csinálni! Szeretnénk, ha minél több gyerek élné át ezt az élményt, ezért vonjuk be a sajátjainkat, és lehetőség szerint a többieket is.
Sz. Gy.: Ne hagyjuk ki a kultúrát és a természetszeretetet. Színjátszást, környezetvédelmi, természetvédelmi előadásokat is összehoztunk. Sok programot szerveztük a Laffert Kúriába, nagy sikerrel. Tizenéveseknek csináltunk színjátszótábort, koncerteket. De volt, hogy egy busznyi gyereket vittünk színházba.
dho: Ha most kellene nagyot álmodni, mi lenne az a cél, ami ha megvalósul, nagyon boldoggá tenne benneteket?
Sz. Gy.: Mi Szilvivel már erről álmodoztunk. Jó pár évvel ezelőtt Szigetszentmártonban találtunk egy kis területet, ahol akkor nyáron elvittük a gyerekeket táborozni. Egy hétig sátoroztunk, sok játékkal, pecázással, mobiltelefon-nyomogatás nélkül. Jó lenne, ha lenne egy ilyen közösségi helyünk, ahová el tudnánk vinni a srácokat pihenni, ha az az egyesületé lenne, és nem kellene máshol foglalni. De ez tényleg álom!
A Dunaharaszti Nádor Lakóparkért Egyesület honlapját itt találja meg, közösségi oldala pedig ide kattintva érhető el.
