dho: Mire elegendő az a 100 millió forint, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium a kóbor ebek ivartalanítására különített el? (A menhelyeknek szánt támogatásról írt cikkünket itt olvashatja.)
Szamosfalvi Zsófia: Ez az összeg első hallásra soknak tűnik, de a valóságban rettenetesen kevés ahhoz képest, hogy mennyi állat van jelenleg is menhelyeken, és mekkora hazánkban jelenleg is a kóborkutya-állomány. Havi szinten még mindig 100 ezres (!) nagyságrendben altatnak el árva állatokat. Mindez azt mutatja, hogy ez sokkal nagyobb probléma, mint ahogyan az emberek ezt általában gondolják. A megoldásként viszont kizárólag az ivartalanítás, amely célra vezető. Itt nemcsak a kutyákra, hanem a macskákra is gondolok. Amíg azonban kedvezményesen is 15-20 ezer forintba kerül a kóbor állatok ivartalanítása, addig ez a támogatás a több milliós kóborállat-létszámot tekintve rettenetesen kevés.
dho: Dunaharasztin mennyire jellemző, hogy utcára tesznek állatokat?
Sz.Zs.: Sajnos jelen van a városban, de nem ez a jellemző. Inkább a kötelezően előírt chip hiánya és a felelőtlen állattartás együttesen okozzák a gondot. Ugyanis vannak olyanok, akinek folyton kijár a kutyája. Ha az ebet befogják, onnan már a gazdák többségét nem is érdekli, mi történik a jószággal, azaz nem tesz azért semmit, hogy vissza is kerüljön hozzá. Éves szinten – és most egy tavalyi átlagot tudok mondani – 200-220 állat között volt a mentvényeink száma. Ebben az is benne van, aki hazajutott, mert véletlenül csatangolt el, és nagyjából 80 került új gazdához.
dho: Mi a sorsa a Dunaharaszti Állatvédők Alapítványhoz kerülő állatoknak?
Sz.Zs.: Bár igyekszünk ideiglenes befogadóknál elhelyezni őket, de leginkább „panzióztatunk”. Ám ennek van költsége: ugyanis utóbbi helyre a kötelező chip elhelyezése, orvosi vizsgálat, oltások, féreghajtás és ivartalanítás után kerülhetnek. De ők már örökbe is fogadhatók. Ha pedig olyan pici, hogy még nem lehet ivartalanítani, akkor addig hivatalosan az Alapítvány tulajdonában marad az állat, és a beavatkozás után lehet ténylegesen a gazdié.
dho: Mennyire fogékonyak az emberek a felelős állattartás szabályaira?
Sz.Zs.: Azt tapasztalom, hogy egyre jobban. Nyilván, ahogy az interneten és a média segítségével egyre több információ jut el ebben a témakörben az emberekhez, egyre többet tanul a témában mindenki. Sokszor elég, akár az idősebbek körében, egy bizonyos fokú segítségnyújtás, tájékoztató. Én alapvetően nem hiszek abban, hogy mindenhol büntetni kell és elkobozni. Ugyanis van úgy, hogy az adott gazda nem tudja, hogy bizonyos problémákra van megoldás.
dho: Közeledik a karácsony. Mit tanácsol az Alapítvány azoknak, akik élő állatot szánnak meglepetésnek?
Sz.Zs.: Én azt mondom, hogy ez kerülni kell! Ne gondoljuk azt, hogy egy gyerek tud gondoskodni egy állatról, még abban az esetben sem, hogy ha nagyon elhivatott és szereti az állatokat.
„Nem szabad egy ekkora felelősséget egy gyermekre vagy akár egy idős emberre terhelni.”
Az örökbefogadást viszont ajánlom, de azt sem meglepetésként! Ez legyen egy család döntése, azaz mindenki egyezzen bele. Ugyanis, ha ez a legkisebb konfliktust is okozza, akkor abba nem szabad belevágni.
dho: Ha valaki úgy dönt, hogy szeretne örökbe fogadni, hol teheti meg?
Sz.Zs.: A Facebook ebben nagy segítség. Az állatvédő szervezeteknél ugyanis a közösségi felületeken ott vannak a gazdi nélküli állatok, a kölyöktől a felnőtt házikedvenceken át az idősekig. Amit azonban mindenképpen figyelembe kell venni, hogy milyen életvitelű családba kerül az állat. Az örökbefogadást kínáló szervezetek ugyanis tudják, hogy a mentvényeik milyen habitusúak. Gondoljunk csak bele, milyen probléma lehet abból, ha egy otthon ülőbb, nyugodtabb, tévénézős famíliához bekerül egy magas energiaszintű kutya. Ez sok felszültséget okozhat. Egy kirándulós családhoz pedig nem passzol egy lustább állat.
dho: Ha valaki úgy dönt, hogyan tud segíteni a Dunaharaszti Állatvédők Alapítványnak?
Sz.Zs.: A leginkább ideiglenes befogadókra lenne szükségünk, azaz olyanokra, akik addig biztosítanak helyet egy-egy állatnak, amíg az nem gazdásodik. Ilyenkor az élelmezését, az állatorvosi ellátását az Alapítványunk finanszírozza. Ezen túl mindig szívesen veszük az olyan önkénteseket, akik tudnak segíteni fuvarozásban, vagy akár a sétáltatásban vállalnak szerepet. Mindig szükségünk van élelemre, de természetesen jól jön az anyagi segítség is. Az állatorvosunknál egy külön vezetett számlánk van, természetesen mindig tartozás van rajta. Ahogy így beszélgetünk, most is körülbelül 300 000 forint az az össze, amit majd oda ki kell valahogyan fizetni.
Ha Ön segíteni szeretne, akkor támogathatja a Dunaharaszti Állatvédők Alapítvány mentvényeit és munkáját az alábbi számlaszámon: Dunaharaszti Állatvédők Alapítvány 11742180-21449486-00000000 OTP vagy PayPal: dunaharasztiallatvedok@gmail.com
Az alapítványt és egyben az örökbefogadható mentvényeket itt találja meg.
