Minden esztendő novemberének 11. napján Tours-i Szent Mártonra emlékezünk. Pannonia provinciában született 316-ban, majd fiatalon tért át a kereszténységre. Ehhez az időszakhoz kötődik egy róla szóló legenda, hiszen katonaként szolgált. Egy téli este éppen kilépett Ambianensium (ma Amiens) kapuján, amikor nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Saját köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban.
339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett, írja a wikipédia. 361 előtt felhagyott katonai szolgálatával, amikor Poitiers-i Szent Hilár tanítványa lett, és kolostort alapított Ligugé-ban. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett. Életét csodák és gyógyulások kísérték.
A 14. sz.-i krónikákban határnapként szerepelt: a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. Az 1649. évi céhszabályzat a pásztorok járandóságára utal:
„Szent Márton napján … valamint régi szokás volt, most is, akiktül mi lehet, megadassék.”
A naphoz sok népszokás kötődik. Ilyen például a Márton-napi libalakoma. Ez ugyanis az utolsó ünnep a karácsonyt megelőző 40 napos böjt előtt. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani.
A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.
Dunaharasztin is élő szokás a Márton-napi felvonulás. Ilyenkor lámpásokkal a kezükben menetelnek végig a városon kicsik és nagyok, és a piactéren meggyújtják a Márton-napi máglyát.
