Az Országgyűlés az emléknapról szóló törvény 2010-es elfogadásakor kinyilvánította:
„… a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A trianoni békeszerződés az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések hazánkról szóló fejezete, a háborúban vesztes Magyar Királyság és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai között létrejött megállapodás.
Ennek alapján az akkori Magyarország népessége öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is:
- 300 ezer fő került Ausztriához,
- 3,5 millió fő Csehszlovákiához,
- 5,3 millió fő Romániához,
- 4,1 millió fő Jugoszláviához (beleértve Horvát–Szlavónország 2,6 millió lakosát).
Magyarországon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt.
Magyarország Alaptörvénye 6. § 3. bekezdése kimondja, hogy
„A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”
Novák Katalin, köztársasági elnök, közösségi oldalán úgy fogalmazott, hogy:
„A nemzeti összetartozás napján nem a veszteségeinket siratjuk, a gazdagságot ünnepeljük. Még mindig nem mindenki számára egyértelmű, hogy nincs különbség határon innen és túl élő magyarok között. A magyar az magyar, s pont…”
Taksonyban a Marestli partján a kopjafánál tartottak megemlékezést, koszorúzást, amelyen részt vett a nagyközség vezetése mellett, két testvértelepülésének delegációja is, így a felvidéki Taksony valamint Vízkelet. A színpadon kárpát-medencei táncok elevenedtek meg.
Pánczél Károly, a térség országgyűlési képviselője, a Parlament Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke a trianoni békeszerződésről szólva kiemelte, hogy
„Magyarországot a szó szoros értelmében feldarabolták, a maradékot pedig halálra ítélték. A gyászhoz tehát minden jogunk megvan. Az ünneplésre pedig minden okunk megvan, mert túléltük ezt a 102 esztendőt, és nem is akárhogy!… Ma pedig elmondhatjuk, hogy a nemzet összetartozik! ”
Dunaharasztin koszorúkkal, verssel, dallal és tánccal emlékeztek meg a szétszakított országról és erősítették meg az egy nemzethez tartozást. Dr. Szabó Zoltán a dunaharaszti Polgári Kör nevében mondott beszédében kiemelte:
„Az emlékeket őrizni kell, az elődeinket tisztelni, az értünk tett erőfeszítéseiket megbecsülni. Az emlékek őrzése nélkül, a tisztelet, a megbecsülés nélkül nem csak a múlt vész el, de elértéktelenedik a jelen és oda lesz a jövő is.”
Az emlékezés koszorúját Dunaharaszti Város Önkormányzatának nevében Dr. Bereczki Péter alpolgármester helyezte el a kopjafánál, sváb és székely népviseletesek kíséretében, kifejezve ezzel is az összetartozást.
