Az egyik polgár felidézte a jegyző (Dr. Kolloknay Enikő) nyilatkozatát, miszerint Dunaharasztin az utak állapota az átlagosnál nem rosszabb. Kifejtette, hogy ez bizony nem igaz, mert a szilárd burkolatú szakaszok kátyúsak, és a közvilágítás sem megfelelő. A polgármester szerint akkor még tartott például a csatorna fejlesztés, és csak annak befejezése után célszerű nekiállni az aszfaltozásnak. 2000-re ígérte a közvilágítás korszerűsítését.
Egy másik hozzászóló elmondta, hogy 6 éve él itt, és óriási kihívás a várossá válás. Fel is ajánlotta kertépítő szaktudását. Egy másik polgár a házépítéshez hasonlította az 1999-es közmeghallgatáson a várossá válás folyamatát és ennek csak előnyét látja. Sőt az azt megelőző 10 esztendőben tapasztalata szerint a lakoság egyre intenzívebben vesz részt a környezet alakításában.
Egy másik hozzászólásban felsorolták, hogy csapadékos időben mely utcákban nehézkes a közlekedés, és úgy látja, Dunaharasztit addig nem lehet parkosítani, virágosítani, amíg az utcák állapota ezt lehetővé nem teszi. A polgármester válaszában kiemelte, hogy a többség rendben tartja a környezetet, de mindig vannak néhányan, akik nem így gondolkodnak.
Egy másik felszólaló úgy vélte, hogy a várossá váláshoz a közbiztonságon kellene javítani. Luttenberger Gusztáv közlése szerint 1993 óta saját rendőrőrssel rendelkezik a település, és ez javított a feltételeken.
A Dr. Posta Sándor utca egyik lakója elmondta, hogy területük új része a nagyközségnek. Zavarja őket egy ott működő öntöde, és a csatornázás után még nem állították helyre az utat. Azért azt hozzátette, hogy Dunaharaszti szépen fejlődik, de sportolásra nem sok lehetőség adódik.
A közmeghallgatás végén Luttenberger Gusztáv arra kérte az ott lévő polgárokat, hogy szavazzanak a várossá válásról: egy tartózkodással azt mindenki támogatta.
