Számos néphagyomány kötődik ehhez a naphoz. Ilyen például a Luca-naptár. Egy fej hagymát 12 szeletre vágtak és ezeket megsózták. Amelyik megnedvesedett, az a hónap a következő esztendőben a jóslat szerint csapadékos lesz.
A Luca-búza egyfajta termés jósló hagyomány. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.
A Dunántúlon volt hagyomány a Luca-tök. Ez ismerős lesz. Ugyanis a kivájt töknek szemet és rémisztő szájat faragtak, gyertyát tettek bele és a házak ablakai elé tették, így rémisztgették egymást.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése. Ekkor kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Persze minden egyes részének más fajta fából kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat.
