Merthogy az életre kelt diótörő figura meséje mielőtt színpadra került volna, már jóval korábban az egyik legismertebb porosz írónak, E. T. A. Hoffmann-nak köszönhetően vált ismertté. Az 1816-ban „Diótörő és Egérkirály” címen megjelent novellában a főszereplő Marie kedvenc játéka, a Diótörő karácsony éjjel megelevenedik, legyőzi a gonosz Egérkirályt, elviszi Marie-t a babák birodalmába, majd, amikor a lány szerelmet vall neki, daliás herceggé válik, és elveszi őt feleségül. Láthatjuk, nem véletlen magának a történetnek a népszerűsége, hisz minden megvan benne, ami egy szívet melengető ünnepi meséhez szükséges: karácsony, varázslat, legyőzhető gonosz és csodákra képes szerelem.
Nem véletlen, hogy alig pár évtizeddel később megszületett Csajkovszkij fülbemászó zenéje, valamint a szerzővel együtt dolgozó Marius Petipa koreográfiája, ami a diótörő és az Egérkirály történetét a lapokról egyenesen a színpadra repítettek. Érdekesség, hogy eleinte az „egész estés” balett kevésbé volt népszerű, mint a pár hónappal korábban, mintegy előfutárként bemutatott, 20 perces Diótörő-szvit. az évek, évtizedek és immáron századok során viszont nemhogy népszerű, de egyenesen világhírű lett a novellából született balett.
De mit is jelenthet napjainkban ez az elbűvölő mese? A történet, a zene és a koreográfia találkozása nem egy gyermeket indított már el a világot jelentő deszkák felé vezető úton. Számos balerina mondja magáról, mikor a Diótörő szereplőjeként léphet színpadra: egy álom valósult meg ezzel számára. Legyen az az Operaház vagy épp a haraszti József Attila Művelődési Ház színpadja, egyetlen estére mi is egy csoda részesei lehetünk, és erre nagy szükségünk van mai világunkban.
