Témaválasztásom legfőbb oka, a tapasztalat, amit az elmúlt évben közel 80 általános iskolai osztályban tartott online függőséggel kapcsolatos prevenció alatt szereztem. Az volt az érzésem, az előadások alatt és után, hogy valami nagyon nincs rendben és rossz irányban haladunk, eltévedve a digitális tér útvesztőjében.
A jelenség amire figyelmes lettem, hogy folyamatosan kapcsolatban vagyunk mégis a mai kor egyik legjellemzőbb érzése a magány. De mi lehet ennek az oka?
A szociális kapcsolatok mindig is kulcsszerepet játszottak a fiatalok életében, hiszen az önállósodás folyamatában és a személyiségfejlődésben is meghatározóak. Az elmúlt években azonban egyre inkább szembetűnővé vált, hogy a fiatalok körében növekvő mértékben jelen van a magány érzése, amely számos pszichológiai és társadalmi tényezőre vezethető vissza.
A digitális világ térhódítása, különösen a közösségi média platformok elterjedése, sok szempontból megkönnyítette a kapcsolattartást, ám ugyanakkor felszínessé is tette az emberi viszonyokat. A fiatalok gyakran érzik úgy, hogy a virtuális térben fenntartott kapcsolataik nem nyújtanak valódi érzelmi támogatást, miközben a valós életben egyre kevesebb mély, személyes interakcióra van lehetőségük. Az állandó online jelenlét és a közösségi oldalakon megjelenő idealizált életek látványa növelheti az elégedetlenséget, és fokozhatja a magányérzetet.
A társas kapcsolatok kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen ezen keresztül tanulják meg a társadalmi normákat, alakítják ki önértékelésüket és találják meg helyüket a világban. Azonban a modern, digitalizált világban egyre inkább tapasztalható a magány érzése. A közösségi média és az online kommunikációs eszközök megváltoztatták az emberi kapcsolatok dinamikáját, sokszor éppen az ellenkezőjét eredményezve annak, amit várnánk: a kapcsolattartás könnyebbé vált ugyan, de az emberi kapcsolatok mélysége gyakran csorbát szenved.
Az online tér lehetővé teszi, hogy azonnal és bárhonnan kapcsolatba lépjünk egymással, ugyanakkor az ezekben a platformokban rejlő veszélyeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Azonban a serdülők sokszor szembesülnek az állandó összehasonlítás problémájával, amikor mások idealizált életét látják a közösségi médiában. Ez növelheti az elszigeteltség érzését, és a valós kapcsolatok helyett inkább egy felszínes, sokszor mesterségesen fenntartott online jelenlétet hozhat létre.
A magány érzése pedig hosszú távon komoly hatással lehet a mentális egészségre. A magány fokozhatja a szorongást, a depressziót és az önbizalomhiányt, amelyek negatívan befolyásolják az életminőséget. A fiatalok gyakran nem tudják, hogyan lépjenek ki ebből az ördögi körből: minél magányosabbnak érzik magukat, annál inkább kerülik a személyes kapcsolatok kialakítását és fenntartását.
A megoldás kulcsa a tudatosság és a közösség ereje. Az oktatási intézmények, a szülők és a baráti közösségek fontos szerepet játszanak abban, hogy támogassák őket a valós kapcsolatok kiépítésében. Számos kutatás bizonyítja, hogy a közös élmények, a személyes találkozások és a támogató közösségek erősítik a fiatalok érzelmi intelligenciáját és hozzájárulnak az egészséges önértékelés kialakításához. A közösségi média tudatos és mértékletes használata, valamint a személyes kapcsolatok előtérbe helyezése segíthet abban, hogy megtalálják a középutat. Ebből a célból jött létre a Dunaharasztiban lévő „Gyere be ház” prevenciós központ is, amely segít a valós kapcsolatok kialakításában és egy online-mentes környezetben való együttlétben. A „Gyere be ház” egyik fő alapelve, hogy itt lehetsz önmagad, nekünk így vagy jó. Ez a hozzáállás lenne a legfontosabb az online térben is, vállalni önmagam álarcok nélkül és nem a hamis ideálok szerint alakítani a lényemet.
A mai fiatalokat érintő szociális kapcsolatok és a magány összetett kérdéskör, amelynek kezeléséhez közös erőfeszítésekre van szükség. A digitális világ előnyeit kihasználva, de annak veszélyeit tudatosan kezelve támogathatjuk a fiatal generációt abban, hogy megtalálják az egyensúlyt, mélyebb és tartalmasabb kapcsolatokat kialakítva egymással és önmagukkal.