„A köszönés az első lépés a kommunikáció kezdeményezése és fenntartása során, egyben a kulturális normáknak és elvárásoknak való megfelelést is jelenti. Az elvárt viselkedésformák alkalmazása fokozza az egyének társadalmi kohézióját, és hozzájárul a produktív társadalmi csoportok kialakulásához.” – emlékeztet a TRT.net.
Általánosságban azoknak az embereknek köszönünk, akikkel kommunikációs kapcsolatot szeretnénk létesíteni, vagy akiket ismerünk. Az ismerősök közé a rokonokon és barátokon kívül az iskolatársak, a szülőtársak, a pedagógusok, a munkatársak, a lakótársak, a szomszédok tartoznak. Nekik illendő mindig köszönni, bárhol is találkozunk velük. Ezen kívül sok helyen illik még köszönni: munkahelyen, hivatalokban, üzletekben, különösen azoknak a személyeknek, akikkel valamilyen dolgunk van.
Azt tapasztalom, hogy ma a legtöbb felnőtt nem köszön olyan, helyzetekben, ahol elvárt lenne. Úgy vélem, hogy mindenki a saját kis világába menekül, minél kevesebb ingert enged be, nem szeretne interakcióba kerülni, ugyanis a köszönés is az. Ezt a gyerekek nevelése szempontjából tartom aggályosnak. A gyerek úgy nő fel, hogy azt gondolja, nem szükséges köszönni. Fontos, hogy gyermekünket megtanítsuk az alapvető tiszteletadásra. Ne feledjük, hogy mi felnőttek vagyunk a mérce!!
Már megéltem, hogy volt tanítványom – 15-25 év között- az utcán inkább elfordította a fejét, vagy úgy tett mintha észre sem venne, vagy csak mormolt valamit köszönés gyanánt. Ennek egyik oka a zavar lehet, mikor nem tudja, hogy a gyermekkori „kezét csókolom”, vagy a felnőttes „jónapot kívánok” köszönési formát használja. A másik ok a nyílt udvariatlanság.
Azonban vannak kivételek, és pozitív élményeim is. Minap egy nyűzsgő balatonparti sétányon bandukoltam, amikor az embertömegből hirtelen elém toppant egykori tanítványom és udvariasan megszólított. Ő pillanatok alatt tudott dönteni a többféle üdvözlési forma között, ahogyan szülei is. Ugyanilyen udvariasan köszönt az a kisdiák is, akivel személyesen ugyan már nem találkoztam az iskolában, de a folyosón lévő tablók fotójáról felismert egy budapesti bevásárlóközpont forgatagában.
Attól, hogy mások nem köszönnek, mi akkor se adjuk fel!
Szép napot kívánok! Viszontlátásra!
