Nagypénteken a római katolikus egyházban nem mutatnak be teljes szentmisét, mert a katolikus hagyomány szerint ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot.
A régi, paraszti szokások ehhez a naphoz is több hagyományt kötöttek. Egyes vidékeken hajnalban kimentek a fiatalok a patakhoz, folyóhoz mosdani, haza is vittek a vízből, ebből kaptak az állatok is. A Magyar Néprajzi Lexikon ismertetője szerint azt tartották ugyanis, hogy aki a folyó vizében megmosakszik, egészséges lesz, nem lesz beteg, nem fáj a szeme, fürge lesz a munkában. A lányok azt várták a mosakodástól, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Ahol a víz partján fűzfák voltak, odamentek mosakodni, hogy szép, hosszú hajuk legyen.
A nagypénteki szokásokhoz tartozik még a féregűzés. Versikékkel próbálták távol tartani a kártevőket:
„Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!”
Ezzel arra utaltak, hogy valamikor Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt a tűz.
A keresztény középkorba vezethető vissza a nagypénteki tűzgyújtás, annak emlékezetére, hogy hajnalban, amikor Jézust Pilátus elé vitték, a szolgák és katonák tüzet gyújtottak és amellett melegedtek.
Nagypéntek a református felekezetnél is böjti nap.
