Szent Lucát ünnepeljük ekkor, aki a legendák szerint egy szicíliai családból származó szépséges leány volt, ám nagyon fiatalon szüzességi fogadalmat tett, majd mártírhalált halt.
A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságost és a boszorkányost. A néphit szerint a nevenapján végzett munkák tilalmainak megszegőit megbüntette, írja a Magyar Néprajzi Lexikon.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok, írja a wikipédia.
Eleink ezen a napon kezdték el csinálni és karácsonyig dolgoztak a lucaszékén. A tizenháromféle fából készült széket a katolikusok éjféli misére a templomba, a reformátusok pedig a keresztútra vitték, „várat kerítettek” köré krétával, így megláthatták a boszorkányokat, akik ökör-, bikaszarvat, agancsot vagy tollas fejdíszt viseltek. Hazafelé a széken ülőnek szaladnia kellett, és mákot kellett szórnia maga után, mert a hit szerint a boszorkány üldözőbe vette, és csak akkor menekült meg, ha fedél alá jutott. A széket mindjárt el kellett égetnie.
A lucabúza is ezen a napon készül. Egy edénybe tettek búzát, és karácsonyig minden nap meg kellett locsolni. A növények fejlődéséből következtette a következő esztendő búzatermésére, a család és az állatállomány egészségére.
A Lucázás vagy kotyolás során a fiúgyermekek házról házra járva előbb engedélyt kértek, majd ráültek egy tuskóra vagy szalmára és úgy kezdtek énekelni.
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük.
A Dunántúlon szokás volt olyan világító, faragott tököt készíteni ezen a napon, amelyet most a halloween idején használunk. Ezeket az ablakokba tették.
