November 4.: nemzeti gyásznap

//Berényi Attila
mecses_freepik_elenavy_231104

fotó: freepik / elenavy

Az 1956-os forradalom leverésére emlékezik az ország.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca. November 4-én indult meg az ország ellen a szovjet támadás, amelynek neve Forgószél hadművelet volt.

Aznap reggel a Szovjetunió által kinevezett ellenkormány, amely Szolnokon állomásozott, „Nyílt levél a dolgozó magyar néphez” című közleményét Münnich Ferenc beolvasta, aláírója Kádár János „miniszterelnök” volt. A budapesti Kossuth Rádióban Nagy Imre, tényleges miniszterelnök szólt az emberekhez:

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

A beszédet több nyelven megismételték. A Kossuth-rádió adása 8 óra 7 perckor zene közben megszakadt. Miután Jugoszlávia menedéket ajánlott fel a magyar kormánynak, végül Nagy Imre és a kormány többi tagja a családjukkal együtt a jugoszláv nagykövetségre érkeztek, emlékeztet a Wikipédia.

Gyakorlatilag aznap és a következő pár napban az egész fővárosban háborús állapotok uralkodtak.

Katonailag változatos kép alakult ki. Óbudán és Csepelen a nemzetőrök álltak ellen a szovjet támadóknak, Soroksárnál, a Jászberényi úton, a Kőbányai úton, a Csajkovszkij parknál pedig a hivatásos katonák kerültek szembe a szovjetekkel. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Budapesti Rendőr-főkapitányságot és a rádiót. A szovjet páncélosok nem tettek különbséget a katonai és a polgári célpontok között, és a Nagykörúton és máshol egyenesen a lakóházakat lőtték. A lakosság az óvóhelyekre menekült. Budapest szovjet katonai parancsnoka kijárási tilalmat rendelt el, de a fegyveres ellenállást ez nem tudta megakadályozni.

Közben a szovjetek harckocsiban szállították Szolnokról Budapestre Kádár Jánost, akit egyenesen az Országházba vittek, hogy a már megalakult kormányával azonnal átvegye a hatalmat. Az új kabinet november 7-én tette le az esküt. Csepel november 11-i elfoglalásával a szovjet csapatok a fővárosban felszámolták a fegyveres ellenállást.

Az események hatására néhány hét alatt mintegy 200 000 ember menekült el az országból, túlnyomórészt a zöldhatáron át. Egy évre rá nagyjából 11 ezren tértek haza, elfogadva a Kádár által meghirdetett amnesztiát. A következő három évben ennek ellenére mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint 21 668 személyt börtönöztek be, 16-18 ezer főt internáltak.

(wikipédia)