A COVID idején egy komolyabb felújításba kezdtünk, és félévnyi garázsban, teraszon történő rezsón főzés után úgy gondoltam, ha nekem egyszer újra nem vödörben kell hordanom a vizet, tudok mosogatni igazi mosogatóban – sőt, mosogatógépben -, és lesz egy normális konyhám, akkor én kovászt nevelek, és a mindennapi élesztős kenyereim helyett egészségesebb kenyereket teszek a családom elé az asztalra. Novemberben sikerült „bejutnom”, és egy sörpadkonyhán tevékenykedhettem az akkor 1, 2 és 4 éves gyermekeim, na meg a férjem nagy örömrére, és betartva a szavam, kovászt neveltem. Ekörül indult be a HarasztOur csoportunk is, kifestettem a nappalit a kicsikkel, szóval pont ideális körülmények voltak a kovász számára… És hála Istennek, életben maradt. Ezt azért szeretném hangúlyozni, mert sokan bele sem vágnak: hát, kedves olvasó, elő a befőttes üveggel és kezdje el! A férjem is eléggé szkeptikus volt, de a kovászos kenyér különleges íze kárpótolta mindenért.
A kenyér egyre szebben sikerült, viszont az induló babás kör (a KACS elődje) kapcsán egyre több teendőm lett, és megállt egy szinten, amit a 2022-es egyházközségi locsolóbál főszervezése igencsak hátrább vetett. Ekkor a férjem elővette az egyik kovászos receptkönyvet. És megváltozott minden. Életünk egyik legnehezebb szakasza valami újnak lett a kezdete, hiszen az, hogy 4 órákat aludtam és ő átvette a kenyerek készítését egy mérnöki precizitással párosult. Az az ember, aki nem hitt a „ragacsban”, elkezdett százalékokat számolni, jegyzőkönyvet vezetni, kísérletezni. Eltelt pár hónap, és két dologra jöttünk rá: egyrészt a kovászos kenyér valóban jobb az emésztőrendszernek, valamint krónikus gyulladásos betegségek esetén is tünetmentesebb időszakokat segít elő, másrészt arra, hogy a kovász szerelem. A családunk mindennapi részévé vált „Kovász Kincső”, aki egy hónap híján 3 éves, és lassan egy éve élesztő ebben a házban meg nem fordult. Mindent kovásszal készítünk, kísérletezünk, tesztelünk, és elképzelni sem tudjuk, hogy újra élesztővel dolgozzunk.
Így pár jó tanáccsal látnám el az olvasót:
- merj nevelni saját kovászt, mert ebből is tanulsz,
- légy kitartó, nincs lehetetlen,
- az egészség kárpótolhatatlan, nem mindegy, mit eszünk,
- kísérletezz,
- bízz önmagadban,
- nincsenek véletlenek.
Bár ez a sok tanács talán nem is csak a kovászos kenyerekre vonatkozik…
