Elválaszthatatlan ettől a naptól a locsolkodás szokása. Ez egy nagyon ősi rítus. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, valamint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat, írja a Magyar Néprajzi Lexikon.
A húsvéthétfő vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése utal a szokás eredeti jellegére. Az országban sokhelyütt a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek. Persze a lányok igyekeztek elbújni. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján személyesen vagy leánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták.
A kisgyermekek locsolkodási szokása, és így a pénzgyűjtés újabb keletű szokás. Persze ettől a locsolóvers elválaszthatatlan. Íme egy példa:
„Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjőn nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?”
