Az óév búcsúztatásának hagyománya már az ókor kezdetén is szokás volt. Persze az egyes kultúrák más-más időponthoz tették ezt az ünnepet.
Nálunk december 31. I. Szilveszter pápa ünnepe, így az 1582-es naptárreform után több kultúrában – köztük a magyarban – Szilveszter napjának, röviden szilveszternek nevezik az év utolsó napját, írja a wikipédia.
Nagyon sok népszokás él még ma is. Ilyen például a zajkeltés. Aki egyébként a tűzijátékok és petárdák keltette zajt tartja hagyományosnak, az nagyot téved. Ugyanis a gonoszt elűző zajt ostorral, kolomppal, bádogdarabok ütögetésével érték el eleink és nem robbantgattak.
Elterjedt szokás volt a kántálás, a jókívánságokkal való házra-házra járás is. De jósoltak hagymanaptárból is, azaz egy hagymát 12 héjra szedtek, sót tettek bele. Amelyik levet engedett, az a hónap esős lehetett a következő évben.
Manapság élő hagyományok a disznóhús fogyasztása, mert a babona szerint a malac kitúrja a szerencsét. Éppen ezért nem tanácsos szárnyast fogyasztani ilyenkor, mert az elrepül vele. A lencse és a mák azért fontos a hiedelem szerint, mert ez hozza meg az anyagi jólétet.
A világban is nagyon sok szokás él a Szilveszter éjjeléhez kapcsolódóan.
A spanyoloknál az utolsó 12 harangütésre kell elfogyasztani 12 szőlőszemet, mert ez hoz szerencsét. Nem is olyan egyszerű feladat ez, mint elsőre gondolnánk.
Az angolszász országokban a fagyöngynek van jelentős szerepe.
Az olaszoknál úgy búcsúznak el az óévtől, hogy kidobálják az ablakon a régi, felesleges kacatokat. Sőt errefelé az a babona járja, hogy aki az ünnepen piros fehérneműben van, annak szerencséje lesz, sőt a szerelmi élete is pezsgőbbé válik.
Az Egyesült Államok legnagyobb szilveszteri buliját a Times Square-en tartják; az év utolsó percében egy kristálygömböt engednek le az egyik épület tetejéről.
