A karácsonyfaállítás tényleges szokása főleg német területről ered. Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végéről. Ekkoriban almával, ostyával díszítették, írja a Wikipédia.
Ezek részint az épületek belsejét az ünnepekre feldíszítő zöld ágak, részint különböző alkalmakra készült, ajándékokat hordozó fák voltak. Bizonyos értelemben a paradicsomkert beli tudás fája is elődje a karácsonyfának, emlékeztet a Magyar Néprajzi Lexikon. A gömb alakú mai díszek egyébként éppen ezt jelképezik.
Hazánkban a „karácsonyfa” elnevezés egészen más jelentett. Egy 1554-es feljegyzés alapján a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt értették alatta.
A karácsonyfa-állítást először Elzászból jegyezték fel a 17. sz. elejéről. Európa keletebbre fekvő országaiban – így hazánkban is – a 19. sz. első felében jelent meg arisztokrata, majd polgári körökben. A század második felében a falusi iparossághoz, módosabb parasztokhoz is eljutott.
A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. A források egymásnak is ellentmondanak abban a kérdésben, kinek köszönhetjük e nemes hagyományt. Egyesek szerint 1819-ben, Mária Dorottya württembergi hercegnő, József nádor evangélikus hitű harmadik felesége „hozta be” az országba. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állíttatta a rábízott krisztinavárosi kisdedeknek,1824-ben.
