Nagyon sokáig hozzátartozott a falusi utcaképhez, az ablakokban pompázó muskátli. Olyannyira, hogy már-már őshonosnak, eredendően magyar jellegzetességnek is tűnhet – áll a Göcseji Falumúzeum ismertetőjében.
Már a múlt században sem volt elképzelhető, hogy egy-egy fehérre meszelt parasztház ablakában ne virágozzanak muskátlik.
A muskátlit magyar parasztvirágnak tartjuk, valójában igen messziről, Dél-Afrikából származik és a többi növényhez képest jóval később, a 19. század második felében terjedt el széleskörűen a falvainkban.
A muskátlit a holland gyarmatosításnak köszönhetjük, és még a 18. század közepén is csak francia botanikuskertekben virágzott Európában, vagy főúri kertekben jelentek meg.
Hazánkban 1783-ban Benkó József jegyezte fel először a növényt hungaris muskáta, illetve illatozó daruorr változatban.
A muskátli a nevét a pézsmához hasonlító, muskotályos illatáról, vagy inkább szagáról kapta.
A lényeg az, hogy a muskátli már széles körben elterjedt növény és igazi éke a kerteknek, balkonoknak, tareszoknak.
