Tours-i Szent Márton Pannonia provinciában született 316-ban (vagy 317-ben) és Toursban hunyt el 397. november 8-án. Franciaország egyik legismertebb keresztény szentje, de ahogy születési helyéből is látszik, erős magyar kötődése van.
Szent Márton mindössze 19 évesen lett legionárius. Az egyik róla szóló történet szerint, amikor egy nélkülöző koldussal találkozott, ketté vágta saját köpenyét, és annak felét a kifosztott embernek adta. 22 évesen keresztelkedett meg, később kolostort alapított. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a jószágok elárulták gágogásukkal. Így kötődnek személyéhez a libák.
Nagyon sok népszokás kötődik ehhez az ünnephez.
A sváb hagyományok között szerepel a Martinsumzug, azaz a Márton napi lámpás, fáklyás felvonulás. Ez Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.
Egykoron ez határnapnak számított, írja a Néprajzi Lexikon. Ekkor volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A pásztorok sorra járták azokat a portákat, amelyeknek állatait őrizték, és a gazdától ajándékot kaptak. Volt ahol verseltek is ekkor:
„Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, bikessiget, lölkünknek üdvössiget!”
Ha Márton napján hó esik, akkor kemény telet jósoltak eleink. A Dunántúlon e napon vágták le a Márton lúdját, és kóstolták meg az újbort. Ez volt a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnep. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta.
