Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. A hagyomány szerint egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette. A népi világban mély nyomai vannak.
Eredetileg azokról a szentekről emlékeztek meg ilyenkor, akiket a naptár név szerint nem említ, írja a Néprajzi lexikon. Már ilyenkor sokan tisztítják meg szeretteik sírjait, és gyújtanak gyertyát az elhunytak lelki üdvéért.
Egyes magyar vidékeken annyit harangoztattak a családok, ahány halottjuk volt, de szokásban volt a koldusok megajándékozása cipóval, rétessel. A hiedelem szerint a holtak lelkei meglátogatják rokonaikat. Így néhol számukra is terítettek a családi asztalnál. Volt, ahol a munkát is tiltották, hogy a holtak nyugalmát ne zavarják meg. Néhol ekkor tartották meg a bíróválasztást, ekkor volt a cselédfogadás.
A dunaharaszti Városi temetőben ma 10.30-kor Római katolikus ájtatosságra várják híveket az elhunytak lelki üdvéért. Akik szeretnék a szeretteik sírjait megszenteltetni, azt most a plébános segítségével megtehetik.
