Hiába van november vége, a tél már a kanyarban, odakint 5–10 fok, itt bizony szúnyogok portyáznak. Nem valamiféle télálló szúnyogok megjelenéséről van szó, és nem is arról, hogy a hazánkban már megtelepedett, a miénknél melegebb klímához szokott vérszívók esetleg a lakás mikroklímáján élnék zavartalanul életüket a hideg hónapokban. Mindezt már Dr. Soltész Zoltán biológus, a kétszárnyúak szakértője, az Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa mondja a 24.hu-nak.
A hazánkban őshonos 50 csípőszúnyogfaj változatos telelési stratégiákat alkalmaz. A hosszúlégcsövű téliszúnyog tojásai például ősszel kelnek ki. A jéghideg vízben nagyon lassan, de fejlődnek, aminek fontos következményeként tavasszal ők repülnek ki először, nem kell más fajokkal osztozni az erőforrásokon.
Ám néhány faj képes zsírtartalékot felhalmozni, és imágó formában, azaz teljesen kifejlett rovarként áttelelni – témánk valójában őket érinti. A cikk szerint ezek a vérszívók gyakran telepszenek meg pincékben, nem szigetelt padlásokon, ablaktokokban, erkélyek, teraszok zegzugaiban, és egyfajta hibernációban várják a tavaszt.
Melegebb, késő őszi, téli időszakokban viszont sokan felébrednek, ilyenkor berepülhetnek a lakásokba, ahol élelmet keresnek, és megpróbálnak szaporodni is, ez utóbbihoz van szükségük vérre. És ők azok, akik ilyenkor is ott döngicsélnek, éjszakánként a fülünkbe, és szemtelenül szívogatják a vérünket. Abban lehet bízni, hogy ezek már nem tudják hová lerakni a petéiket, és csak elpusztulnak, előbb vagy utóbb.
(via: 24.hu)
